Mindenki elveszett, aki nincs a helyén.
Honnan tudhatnám én – mondhatná valaki: helyemen vagyok-e vagy sem?
Aki nincs a helyén, az feszült, kapkodó, elesett, zavart, kedvetlen, keserű, depressziós. Mondhatnám így is: ideges. Ideges, mert nem találja a helyét. Olyan, mint a fészkét vesztett fecske, ide-oda rebben, csivitel, cikázik nyugtalanul.
Ha van valami közös jellemzője a XX. század emberének, akkor ez: nem találja a helyét. Szüntelenül azt hiszi, máshol vagy mással, vagy másként jobb volna. Úgy forgatja az életét, mint lázas beteg a párnáját, pedig a láz nem a párnában van, hanem őbenne.
Most Isten Lelke keres bennünket: hogy amíg magunkra és Atyánkra ismerünk: hazataláljunk, és békességre jussunk Nála.
– Dr. Gyökössy Endre
