közösség

Örkény István: Az élet értelme

Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú.
Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
Hát akkor mi?
Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.

– Az általános iskolások környezetvédelmi munkafüzetéből

Vadludak

A lúd minden egyes szárny csapásával felhajtó erőt ad az őt követő madárnak. A V-alakzat miatt a csapat 71%-kal távolabb tud eljutni, mintha minden liba egyedül repülne. Ha egy lúd kiválik az alakzatból, azonnal érzi a magányos repülés erőfeszítését és a meg növekedett lég ellenállást. Ezért a lehető leggyorsabban visszatér csoportba, hogy ne keljen lemondani arról a hajtóerőről, amelyet az előtte repülő liba révén kap.
Ha van annyi eszünk, mint egy libának, akkor együtt maradunk azokkal az emberekkel, akik ugyanazon cél felé tartanak mint mi. Készek vagyunk elfogadni a segítségüket és mi is készségesen segítünk másoknak. 
Amikor a vezér lúd elfárad, egy másik liba veszi át a helyét a menet élén. Mindig jobb váltogatni egymást a nehezebb munkánál és megosztani a vezetést. A ludakhoz hasonlóan mi is egymásra vagyunk utalva, legyen szó akár szaktudásról, különös képességekről, vagy a tehetségek, adottságok és anyagi eszközök összehangolásáról. A kötelékben repülő ludak rikoltó hangokat adnak ki az élen haladó liba bátorítására, hogy az tartsa a sebességet. Figyelnünk kell arra, hogy “odaszólásunk” bátorító legyen. Olyan körökben, ahol sok a buzdítás, akár a saját elvek melletti kiállásra, akár mások meggyőződésének támogatására, ott jól érzi magát az ember és épülni fog. Ha egy lúd megbetegszik, megsérül vagy lelövik, két másik is el hagyja a köteléket és követi lefelé, hogy segítse és védje. A szerencsétlenül járt mellet maradnak addig míg el nem pusztul, vagy ismét képes repülni. Csak azután csatlakoznak egy másik kötelékhez vagy megpróbálják utolérni sajátjaikat. Ha olyan okosak lennénk mint a libák, egymás mellé állnánk a nehéz időkben és utána is amikor már erősnek érezzük magunkat.
Itt a vége, repülj véle.
Végezetül négy jó tulajdonság:
alkalmazkodóképesség, szerénység, alázat, mások figyelembe vétele.

Ubuntu

Sara Ahearn Bellemare: Jézus Ubuntu

Mit jelent az, hogy UBUNTU?

Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.

Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával, vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.

– Jack Kornfield: A lélek éneke

Egy antropológus egy afrikai törzs gyermekeinek javasolt egy játékot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt: aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt! Erre a gyermekek mind felálltak, kézen fogták egymást, és együtt szaladtak érte.
Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztetek? Mire ők: UBUNTU. Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?

E törzs nyelvén UBUNTU annyit tesz: „Vagyok, mert vagyunk.”

Közösség

Amikor már biztos volt, hogy a Mester nemsokára meghal, a tanítványok tisztességes temetést akartak adni neki. A Mester meghallotta ezt, s így szólt:
– Ha az ég és a föld a koporsóm, ha a nap, hold és csillagok a halotti díszeim, s ha az összes teremtmény a temetési menet a síromhoz, kívánhatnék-e még nagyszerűbbet és ünnepélyesebbet?
Azt kérte, hogy ne temessék el, de a tanítványok hallani sem akartak róla, mondván, hogy megennék a madarak és az állatok.
– Akkor föltétlenül tegyétek a kezem ügyébe a botomat, hogy elzavarhassam őket – mondta mosolyogva a Mester.
– Hogy tennéd azt? Már élettelen leszel.
– Akkor meg már úgysem számít, hogy a vadak és madarak felfalnak.

– Anthony de Mello: A csend szava