Egyszer egyik ismerőse izgatottan rohant Szókratészhez, és a következőt mondta neki:

„Szókratész, tudod mit hallottam Diogenészről?”

„Na, várjál csak” – mondta Szókratész, – „mielőtt bármit is mondanál, át kell menned a hármas szűrőpróbán!”

„Hármas szűrő?” – kérdi meglepetten az ismerős.

„Igen” – folytatta Szókratész, – „mielőtt elmondod a Diogenészről hallottakat, szűrjük le, amit mondani akarsz. Az első szűrő az ‘Igazság’. Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?”

„Nem” – mondja az ember, – „tulajdonképpen csak most hallottam!”

„Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem. Lássuk hát a második szűrőt, a ‘Minőséget’. Amit hoztál, valami jó hír?”

„Nem, sőt éppen ellenkezőleg…”

„Szóval akkor te valami rosszat akarsz mondani Diogenészről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?”

Az ember vállat vont, és egy kicsit már röstellte magát. De Szókratész folytatta:

„Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmész a ‘Hasznosság’ szűrön. Tehát, amit Diogenészről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?”

„Hááát… nem hiszem…”

„Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó, és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani?”