Életed rendíthetetlen kedvességgel ajándékoz meg mindig azzal, amit tudnod kell. Akár otthon vagy, akár egy irodában vagy máshol, mindjárt felbukkan a következő tanítód.
– Charlotte Joko Beck (1917-2011)
Religioterápia – Biblioterápia – Filoterápia
Életed rendíthetetlen kedvességgel ajándékoz meg mindig azzal, amit tudnod kell. Akár otthon vagy, akár egy irodában vagy máshol, mindjárt felbukkan a következő tanítód.
– Charlotte Joko Beck (1917-2011)
Összhangban azzal a tanításával, hogy semmit sem szabad túl komolyan venni, még a saját tanítását sem, a Mester szívesen mesélte a következő kis történetet magáról:
– Az első tanítványom olyan gyenge volt, hogy belehalt a gyakorlatokba. A második belebolondult abba, hogy becsületesen elvégezte mindazt, amit előírtam neki. A harmadik teljesen eltompult a sok szemlélődéstől. De a negyedik valahogy normális maradt.
– Vajon miért? – kérdezte mindig valaki.
– Valószínűleg azért, mert ő volt az egyetlen, aki nem végezte a gyakorlataimat. A Mester szavai harsány nevetésbe fulladtak.
– Anthony de Mello: A csend szava
Bármennyire is ellentmondásosnak tűnt, a Mester mindig azt hangoztatta, hogy az az igazi újító, aki képes mindent úgy hagyni, ahogy van, mert mindent tökéletesnek lát.
– De akkor miért akarna bármit is megreformálni? – tiltakoztak a tanítványok.
– Nos, vannak újítók és újítók. Az egyik típus hagyja, hogy a cselekedetek átfollyanak rajta, s ő maga semmit sem tesz; az ilyen emberek változtatják meg a folyók alakját és folyását. A másik típus állandóan buzgólkodik; az ilyenek arra az emberre hasonlítanak, akik azon fáradozik, hogy még nedvesebbé tegye a folyót.
– Anthony de Mello: A csend szava
– Mit tanít a Mesteretek? – kérdezte egy látogató.
– Semmit – válaszolta – a tanítvány.
– Akkor miért tart előadásokat?
– ő csak az utat mutatja, de nem tanít semmit.
A látogató egyáltalán nem értette a dolgot, ezért a tanítvány jobban megmagyarázta:
– Ha a Mester tanítana, hittételként kezelnénk a tanítását. A Mestert pedig nem az érdekli, hogy mi mit hiszünk, hanem az, hogy mit látunk.
– Anthony de Mello: A csend szava
– Tanulni akarok. Vállalod tanításomat?
– Nem hiszem, hogy tudod, hogy hogyan kell tanulni – mondta a Mester.
– Megtanítanál arra, hogy hogyan kell tanulni?
– Meg tudod-e tanulni, hogyan engedd magad tanítani?
Később az elképedt tanítványainak azt mondta a Mester:
– Csak akkor lehetséges a tanítás, ha van tanulás is. Tanulásról pedig csak akkor lehet szó, ha ti magatok tanítjátok valamire saját magatokat.
– Anthony de Mello: A csend szava
A Mester párbeszédek és rövid történetek segítségével tanított, amiket a tanítványok örömmel – és néha csalódottsággal hallgattak. Valami mélyebbre vágyódtak ugyanis:
A Mester azonban hajthatatlan maradt. Minden ellenvetésükre csak annyit mondott:
– Értsétek meg, kedveseim, az ember és az Igazság között a legrövidebb út egy kis történet.
Egy másik alkalommal pedig ezt mondotta:
– Ne vessétek meg a rövid történeteket! Ahogy az elveszett aranyérmét egy fillérnyi gyertyával találják meg, úgy a legmélyebb igazságot is egy rövid történet segítségével.
