– Milyen embert alakít ki a megvilágosodás?

A Mester így válaszolt:

– Közösségi szelleműt, de párthoz nem tartozót; haladót de adott útvonalhoz nem kötöttet; 
aki elfogadja a dolgokat úgy ahogy azok jönnek, aki nem bánkódik a múlt miatt, nem aggódik a jövőért;
 aki megy ha lökik,
 s jön, ha húzzák; hasonlít a hatalmas orkánhoz, a szélben libegő tollhoz; a folyóban úszó gazokhoz, a szelíden őrlő malomkőhöz; 
aki egyenlően szeret minden teremtményt, miként a föld és ég is mindenkinek egyenlő.

– Ilyen embert terem a megvilágosodás.

E szavak hallatára felkiáltott az egyik fiatalabb tanítvány:

– Halottaknak, nem élőknek való az ilyen tanítás – azzal felkerekedett, s nem is tért vissza soha többé.

– Anthony de Mello: A csend szava