jelenlét

Kiapadhatatlan forrása

Szellemi emberek gyakori szorongása, hogy elvesztegetjük az időnket, és a világi dolgok helyett valami fontosabbal és magasztosabbal kellene foglalkoznunk. Valójában azonban az idő káprázat – az elme képzelgése –, s ami nincs, azt nem lehet elveszíteni. A világi élettel nem az a gond, hogy elveszi az időnket, hanem hogy elveszítettük benne az eszmélésünket. Nem az idő hiányzik számunkra, hanem a részvét tiszta tudatossága. Úgy élünk, hogy szinte nem is vagyunk jelen a saját életünkben. Az eszmélés világosságával áthatva a leghétköznapibb tevékenység is szellemi gyakorlás, és az életöröm kiapadhatatlan forrása.

– Pressing Lajos Lílávadzsra: Tanítások a tudat természetéről

Fegyelem

A tanítványoknak, akik azt akarták tudni a Mestertől, hogy miféle meditációt végez reggelenként a kertben, így válaszolt:
– Amikor figyelmesen nézem a rózsabokrot, akkor teljes virágzásban látom.
– Miért kell valakinek figyelmesen néznie, hogy lássa a rózsabokrot? – kérdezték.
– Mert máskülönben nem a rózsabokrot látja az ember, hanem a saját előre gyártott gondolatát a bokorról.

– Anthony de Mello: A csend szava

Jelenlét

Amikor a tanítványok lelkiségi modellt kértek a Mestertől, amelyet utánozhatnának, a Mester csak ennyit szólt:
– Pszt! Hallgassatok!
S ahogy a kolostoron kívül az éjszaka neszeit hallgatták, a Mester halkan rázendített a híres haikura:
A földi halálról tudomást sem véve énekel a kabóca.

– Anthony de Mello: A csend szava

Mennyország

A tanítványtól, aki szinte megszállottan a halál utáni élettel foglalkozott, megkérdezte a Mester:
– Minek foglalkozol a másvilággal?
– Lehetséges-e nem gondolni rá?
– Persze.
– Hogyan?
– Úgy, hogy már most a mennyben élsz.
– És hol a mennyország?
– A jelenben; itt és most.

– Anthony de Mello: A csend szava

Illúzió

– Hogyan nyerhetem el az örök életet?
– Az örök élet most van. Élj a jelenben!
– Dehát a jelenben élek, vagy nem?
– Nem.
– Miért nem?
– Mert még nem dobtad el a múltad.
– Miért kellene eldobnom a múltam? Nem volt abban minden rossz.
– A múltat nem azért kell eldobni, mert rossz, hanem mert halott.

– Anthony de Mello: A csend szava

Jelenlét

– Hol keressem a megvilágosodást?
– Itt.
– Mikor nyerem el?
– Éppen most.
– De akkor miért nem érzem?
– Mert nem látsz.
–  Mit kellene látnom?
– Semmit, csak nézz.
– Mire?
– Amire a szemed rápillant.
– Másként kell valahogy néznem?
– Nem, a közönséges nézés jó lesz.
– Nem úgy nézek állandóan?
– Nem.
– Miért nem?
– Mert ahhoz, hogy láss, jelen kell lenned. Többnyire valahol máshol vagy.

– Anthony de Mello: A csend szava