Vágyaid elérhetetlen
Tartományba vonzanak;
Az, miután futsz epedve,
Csalfa, tünde fényalak,
Egy sugár a nap szeméből…
Büszke diadalmosoly,
Mely a sírva futó felhőn
Megtörik — de nincs sehol.
Végső soron
A tudatunkat saját képzeteink töltik ki, melyekhez vágyak és félelmek tapadnak, de végső soron ez mind csak képzelődés. A káprázatok között az élet olyan, mint egy szellemvasút. Ha elhisszük, hogy amiktől rettegünk, az valóság, akkor félni és szenvedni fogunk tőlük. Ha viszont úgy veszünk részt bennük, hogy tudatunkat nem homályosítja el a káprázat, akár még élvezhetjük is játékot.
– Pressing Lajos Lílávadzsra: Tanítások a tudat természetéről
Gondolat
– Miért vagy olyan óvatos a gondolattal? – kérdezte a filozófus.
– A gondolat az egyetlen eszközünk, amellyel rendbe szedhetjük a világot.
– Igaz. De olyan jól el tudja rendezni, hogy többé már nem is vagyunk képesek látni.
Később a tanítványainak még azt mondta a Mester:
– A gondolat sokkal inkább szűrő, mintsem tükör. Ezért van az, hogy sokan olyan gondolatborítékban élnek, melyet a valóság sosem érintett.
– Anthony de Mello: A csend szava
Tudattalanság
– Hol találom meg Istent? – Itt van éppen veled szemben.
– De akkor miért nem látom?
– Miért nem látja a részeg a saját házát?
Később még hozzátette a Mester: – Találd meg, hogy mi az, ami részeggé tesz. Hogy láss, józannak kell lenned.
– Anthony de Mello: A csend szava
Álmok
– Mikor nyerem el a megvilágosodott állapotot?
– Amikor majd látsz – mondta a Mester.
– Mit kell látnom?
– Fákat, virágokat, a holdat és a csillagokat.
– Dehát ezeket mindennap látom.
– Nem. Amiket látsz, azok papír fák, papír virágok, papír holdak és papír csillagok. Mert nem a valóságban élsz, hanem a szavaidban és a gondolataidban.
Ráadásul még kedvesen ezt is hozzátette:
– Sajnos, papír életet élsz, és a halálod is csak papír halál lesz.
– Anthony de Mello: A csend szava
