Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.
Lev Tolsztoj (1828-1910)
Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom…
Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom, mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Őrizzétek meg fölényes egykedvűségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az. Örüljetek, ha nem fáztok, s ha éh és szomj nem gyötör benneteket, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes – van-e még, akire irigykednetek kellene? Ne irigyeljetek másokat. Aki irigy, elsősorban önmagát emészti. Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jószívvel vannak irántatok. Ne bántsátok, ne szidalmazzátok őket, ne váljatok el tőlük haragban, mert nem tudjátok, nem az lesz-e utolsó cselekedetetek… s úgy is maradtok meg az ő emlékezetükben!
–Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008)
Elkötelezettség
Bár a Mester szívélyes volt összes tanítványához, azt mégsem tudta elrejteni hogy jobban kedveli azokat, akik a „világban” éltek – a házasokat, a kereskedőket, a földműveseket –, azoknál, akik visszavonultak a kolostorba.
Amikor rákérdeztek ennek az okára, így válaszolt:
– Az a lelkiség, amit tevékeny életben gyakorolnak, összehasonlíthatatlanul értékesebb, mint a visszavonultságban gyakorolt lelkiség.
– Anthony de Mello: A csend szava
Szűrés
– Milyen embert alakít ki a megvilágosodás? A Mester így válaszolt:
– Közösségi szelleműt, de párthoz nem tartozót; haladót de adott útvonalhoz nem kötöttet;
aki elfogadja a dolgokat úgy ahogy azok jönnek, aki nem bánkódik a múlt miatt, nem aggódik a jövőért;
aki megy ha lökik, s jön, ha húzzák; hasonlít a hatalmas orkánhoz, a szélben libegő tollhoz; a folyóban úszó gazokhoz, a szelíden őrlő malomkőhöz;
aki egyenlően szeret minden teremtményt, miként a föld és ég is mindenkinek egyenlő
– ilyen embert terem a megvilágosodás.
E szavak hallatára felkiáltott az egyik fiatalabb tanítvány:
– Halottaknak, nem élőknek való az ilyen tanítás – azzal felkerekedett, s nem is tért vissza soha többé.
– Anthony de Mello: A csend szava
