Religioterápia – Biblioterápia – Filoterápia
A vallásos írót nagyon érdekelték a Mester nézetei.
– Hogyan fedezi fel valaki Istent?
A Mester csípősen válaszolt:
– Úgy, hogy csendes elmélkedésekkel fehérre tisztítjuk szívünket, s nem pedig azáltal, hogy a lapokat feketére firkáljuk vallásos szerzeményekkel.
Aztán tudós tanítványaihoz fordult, s rosszmájúan hozzátette: – S azzal sem, hogy a levegőt beszennyezzük tudálékos beszélgetésekkel.
– Anthony de Mello: A csend szava
Elmélkedés
Az egyik tanítvány elaludt, és azt álmodta, hogy a mennyországba került. Meglepetésére ott találta a Mestert és a többi tanítványt is, akik ültek és elmélkedtek.
– Hát ez a paradicsomi boldogság? – kiáltotta.
– Hogyan, hisz a földön is éppen ezt csináltuk!
Egy hangot hallott, ami ezt kiáltotta:
– Szerencsétlen! Hát azt hiszed, hogy ezek a meditálók a mennyországban vannak? Éppen ellenkezőleg, a mennyország van az elmélkedőkben.
– Anthony de Mello: A csend szava
A kormányzó egyik utazása során belépett a Mesterhez, hogy tiszteletét tegye nála.
– Az állam ügyei nem hagynak nekem időt hosszabb értekezésekre – mondta.
– Össze tudná foglalni a vallás lényegét néhány mondatban egy olyan elfoglalt embernek, mint például én?
– Egyetlen egy szóval megmondom Önnek, méltóságos uram.
– Hihetetlen! Mi az a szó?
– Csend.
–
– S hogyan érhetem el a csendet?
– Elmélkedéssel.
– És ha szabad kérdeznem, mi az elmélkedés?
– Csend.
– Anthony de Mello: A csend szava
A Mester állandóan egy téglával kapargatta annak a szobának a padlóját, ahol a tanítvány leült elmélkedni. A tanítvány először boldog volt, azt gondolván, hogy ezzel ellenőrzik a koncentrálóképességét. Amikor azonban a zaj már elviselhetetlen lett, kitört:
– Mi az ördögöt csinálsz itt? Nem látod, hogy elmélkedem?
– Csiszolom a téglát, hogy tükör legyen belőle – mondta a Mester.
– Őrült vagy? Hogyan tudsz téglából tükröt csinálni?!
– Nem vagyok őrültebb, mint te! Hogyan tudsz puszta önmagadból elmélkedőt csinálni?!
– Anthony de Mello: A csend szava
