Religioterápia – Biblioterápia – Filoterápia
A kert ugyanaz, mégis mindennap másnak tűnik. Különbség van a verőfényes és az esős napok között, és a lehullott levelek száma napról napra változik. A kert soha nem ugyanolyan egyik nap, mint a következőn. Azt mondjuk: „Minden nap új, és holnap is új lesz.” Ugyanígy van ez az emberekkel is. Mai gondjaink a nappal együtt véget érnek. Holnap te is új leszel.
– Shunmyo Masuno
Nem gyakorlók részéről gyakran hangzik el a szellemi törekvéssel szemben az ellenvetés, hogy miért kellene megváltoznunk? Mi értelme mássá válni ahelyett, hogy elfogadnánk magunkat annak, akik vagyunk? Emez ellenvetés mögött azonban meghúzódik egy olyan téves előfeltevés, miszerint létezik egy „igazi önmagunk”, – vagyis az, akinek jelenleg tapasztaljuk magunkat, tényleges valóság.
Valójában azonban ilyen „igazi önmagunk” nem létezik. A jelenlegi énünk is állandóan változik és alakul, akár kívánjuk ezt, akár nem! A kérdés tehát nem az, hogy változzunk-e vagy sem – hiszen ez mindenképp megtörténik –, hanem hogy mi határozza meg a változás irányát? Tudatosan választjuk-e meg az ideáljainkat, ami felé fejlődni szeretnénk, vagy hagyjuk, hogy a környezetünk, a függőségeink vagy egyéb tényezők döntsenek helyettünk?
– Pressing Lajos Lílávadzsra: Tanítások a tudat természetéről
Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha a gyógyulás fájdalommentes, olyanok, mint akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással.
– Anthony de Mello (1931-1987)
A Mester a következőképp magyarázta, hogy a megvilágosodás nem erőfeszítésen, hanem megértésen keresztül történik:
– Képzeljétek el, hogy mindannyiótokat meghipnotizálták, hogy azt higgyétek, tigris van a szobában. Félelmetekben megpróbáltok kimenekülni, ártalmatlanná tenni a tigrist. Hogy megvédjétek magatokat. De amikor a varázslat megszűnik, már semmit sem kell tennetek. S mindannyian gyökeresen megváltoztok:
Tehát a megértés megtöri a varázslatot, a megtört varázslat tétlenséghez vezet, a tétlenség pedig erő:
Csinálhattok, amit akartok, mert már nem ti vagytok azok, akik cselekszenek.
– Anthony de Mello: A csend szava
A lelki gyógyulást kereső elkeseredett embertől azt kérdezte a Mester: – Valóban meg akarsz gyógyulni?
– Ha nem akarnék, gondolod, hogy idejöttem volna?
– Persze. A legtöbb ember ezt teszi.
– Ugyan miért?
– Nem gyógyulásért jön, mert az fájdalmas. Enyhülésért.
A tanítványainak pedig azt mondta a Mester:
– Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha az fájdalommentes, hasonlók azokhoz, akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással.
– Anthony de Mello: A csend szava
A látogató történész hajlamos volt a kötekedésre.
– Nem változtatják-e meg cselekedeteink az emberi történelmet? – kérdezte.
– De igen, megváltoztatják – hagyta helyben a Mester.
– S nem változtatta-e meg az emberi munka a földet?
– Természetes, hogy megváltoztatta.
– Akkor meg miért tanítod, hogy az emberi erőfeszítéseknek alig van hatása?
– Mert amikor a szél elül, a falevelek tovább hullanak.
– Anthony de Mello: A csend szava
A következő nap azt mondta a Mester:
– Haj, könnyebb utazni, mint megállni. A tanítványok persze tudni akarták, hogy miért.
– Azért, mert amíg utazol valamilyen cél felé, addig álmodozhatsz róla. Amikor megérkezel, a valósággal nézel szembe.
– De hogyan változhatunk meg, ha nincsenek céljaink és álmaink? – kérdezték az elámult tanítványok.
– Az igazi változás nem akarásból születik. Fogadjátok el a valóságot, és a változás magától fog beállni.
– Anthony de Mello: A csend szava
