Religioterápia – Biblioterápia – Filoterápia
A Mester állandóan hangsúlyozta, hogy amit ő tanít és tesz, az semmi.
Tanítványai fokozatosan felfedezték, hogy a bölcsesség azoknak adatik meg, akik nem tanulnak semmit, és kitanulnak mindenből.
Ez az átalakulás nem olyan valaminek a következménye, amit teszünk, hanem olyan valaminek, amit elhullatunk.
– Anthony de Mello: A csend szava
A Mester a tanulásnak is és a bölcsességnek is pártfogója volt.
– Tanultságra úgy teszünk szert mondta, mikor erről kérdezték –, hogy könyveket olvasunk, vagy előadásokat hallgatunk.
– És bölcsességre?
– Önmagadat olvasod, mintha könyv lennél. Utógondolatként még hozzátette: – Egyáltalán nem könnyű feladat, mert a nap minden perce újabb kiadását hozza a könyvnek.
– Anthony de Mello: A csend szava
A bölcsességért könyörgő tanítványnak ezt mondta a Mester:
– Próbáld ki a következőt: csukd be a szemed, s lásd magadat, amint ledobnak a hegytetőről minden más élőlénnyel együtt. Amikor belekapaszkodsz valamibe, hogy megállítsd a zuhanásodat, érezd, hogy az is zuhan.
A tanítvány kipróbálta, s az egész lénye megváltozott.
– Anthony de Mello: A csend szava
A Mester mindig örömmel hallotta, ha az emberek elismerték tudatlanságukat.
– A bölcsesség egyenes arányban növekszik a tudatlanságunk beismerésével – állította.
Amikor magyarázatot kértek tőle, ezt mondta:
– Ha belátod, hogy nem vagy olyan bölcs, mint ahogy tegnap vélted magadról, akkor ma már bölcsebb vagy.
– Anthony de Mello: A csend szava
A Mester semmire sem tartotta a tudós értekezéseket. A „bölcsesség gyöngyszemeinek” nevezte őket.
– De ha gyöngyszemek, akkor miért veted meg őket? – kérdezték a tanítványok.
– Láttatok valaha is elültetett gyöngyszemet kihajtani? – hangzott a válasz.
– Anthony de Mello: A csend szava
Egyszer a Mester azt kérdezte tanítványaitól, hogy melyik a fontosabb, a bölcsesség vagy a cselekvés.
A tanítványok egyhangúlag válaszoltak:
– A cselekvés, természetesen. Mi haszna van annak a bölcsességnek, amelyik nem nyilvánul meg a cselekvésben?
– És mi haszna van – kérdezte a Mester – annak a cselekedetnek, amelyik egy meg nem világosult szívből származik?
– Anthony de Mello: A csend szava
A tanítvány egy kis bölcsességet akart hallani.
– Menj, ülj be a celládba, s a cellád megtanít a bölcsességre – mondta a Mester.
– De nekem nincs cellám. Én nem vagyok szerzetes.
– Igenis van cellád. Nézz magadba.
– Anthony de Mello: A csend szava
