Nem szeretem a pszichológusokat, mert elhitetik az emberekkel, hogy az élet főbb gondjaira van megoldás, legfeljebb ők nem találják. Holott az igazság az, hogy ezeket nem megoldani hanem elviselni kell.
– Pilinszky János
Religioterápia – Biblioterápia – Filoterápia
Nem szeretem a pszichológusokat, mert elhitetik az emberekkel, hogy az élet főbb gondjaira van megoldás, legfeljebb ők nem találják. Holott az igazság az, hogy ezeket nem megoldani hanem elviselni kell.
– Pilinszky János
„… nemcsak azt kell megtanulnunk, hogy másokat is elfogadjunk ezen a módon, hanem magunkat is el kell fogadnunk – minden történetünkkel, szokásunkkal, tendenciánkkal, reményünkkel és bűneinkkel, a múltban jelenben és a jövőben. Csak amikor az egész teljesen elfogadott, kezdődhet meg a gyógyulás és az újjáépítés lassú munkája.
Mindaddig, amíg lehetetlen amputációkat akarunk végrehajtani magunkon vagy másokon, nem kezdődhet meg igaz gyógyulás, mert az elfogadást még nem értettük meg. Néha számomra úgy tűnik, hogy az a pirula, amelyet a ravasz ember lenyelt, és egyszerre elnyerte azt, amin mások éveken át dolgoztak ez volt: „a dolgok, ahogyan vannak, önmagam ahogyan vagyok”.
– Rodney Collin
– Milyen embert alakít ki a megvilágosodás?
A Mester így válaszolt:
– Közösségi szelleműt, de párthoz nem tartozót; haladót de adott útvonalhoz nem kötöttet; aki elfogadja a dolgokat úgy ahogy azok jönnek, aki nem bánkódik a múlt miatt, nem aggódik a jövőért; aki megy ha lökik, s jön, ha húzzák; hasonlít a hatalmas orkánhoz, a szélben libegő tollhoz; a folyóban úszó gazokhoz, a szelíden őrlő malomkőhöz; aki egyenlően szeret minden teremtményt, miként a föld és ég is mindenkinek egyenlő.
– Ilyen embert terem a megvilágosodás.
E szavak hallatára felkiáltott az egyik fiatalabb tanítvány:
– Halottaknak, nem élőknek való az ilyen tanítás – azzal felkerekedett, s nem is tért vissza soha többé.
– Anthony de Mello: A csend szava
A hamiskártyás így szólt egyszer a Mesterhez:
– Kártyázás közben tegnap rajtakaptak, hogy csaltam, hát jól elvertek, és kidobtak az ablakon. Mit tanácsolsz, mit tegyek?
A Mester mélyen az ember szemébe nézett, és azt mondta:
– Ha én a helyedben lennék, mostantól fogva csak a földszinten játszanék.
Ez aztán felbolydította a tanítványokat. Azt kérdezték, illetve követelték:
– Miért nem mondtad neki, hogy ne csaljon többet?
– Mert tudtam, hogy úgysem bírná megállni – hangzott a Mester egyszerű és mély értelmű magyarázata.
– Anthony de Mello: A csend szava
