Vágyaid elérhetetlen
Tartományba vonzanak;
Az, miután futsz epedve,
Csalfa, tünde fényalak,
Egy sugár a nap szeméből…
Büszke diadalmosoly,
Mely a sírva futó felhőn
Megtörik — de nincs sehol.
Vágy
A vágynak, ha az ember önmagának akar, kimondhatatlan veszélye van. Ez a veszély, hogy a vágy teljesül, s akkor az ember eléri azt, amit akart. Eléri, és meglátja, hogy mi volt az, amit kívánt és követelt és vágyott. (…) S most derül csak ki, hogy a vágy hamis volt. Nem is ezt akarta.
– Hamvas Béla (1897-1968)
Vágy és szenvedés
Akinek az elméje mentes a vágytól, azt egy isten sem teheti nyomorulttá. És megfordítva, akinek az elméjében vágy lakozik, azt a világegyetem összes istene sem szabadíthatja meg a szenvedéstől.
– Yuval Noah Harari
Végső soron
A tudatunkat saját képzeteink töltik ki, melyekhez vágyak és félelmek tapadnak, de végső soron ez mind csak képzelődés. A káprázatok között az élet olyan, mint egy szellemvasút. Ha elhisszük, hogy amiktől rettegünk, az valóság, akkor félni és szenvedni fogunk tőlük. Ha viszont úgy veszünk részt bennük, hogy tudatunkat nem homályosítja el a káprázat, akár még élvezhetjük is játékot.
– Pressing Lajos Lílávadzsra: Tanítások a tudat természetéről
