„Én rajtad keresztül vagyok olyannyira én. Mindig a másik a tükör. Nincs önmagában, azaz egyedül, senki és semmi. A szeretet az a türelem és kíváncsiság, ami megengedi két embernek, hogy áthidalják a szakadékot, ami közöttük van, azt a másságot, ami kimondhatatlan és leírhatatlan. Mindegyikünknek van privát élményünk, amit képviselnünk kell, nekem az én élményeimet kell képviselnem, neked a tiéidet. A szeretet tehát munka, tevékenység, aktivitás, cselekvés, amivel teremtünk egy világot magunknak, amiben együtt lehetünk anélkül, hogy neked el kellene árulnod a te élményeidet és nekem az enyéimet. Tágasnak kell lennie ennek a világnak, a mi közös világunknak, a szeretet megadja azt a tágasságot, amiben nincs az a dominancia, hogy az én élményeimet éljük, és te csendben (vagy hangosan) gyűlölsz engem, a szeretet álarca alatt.”
– Feldmár András
