Újra és újra leszállsz ide a földre, váltakozó ölekbe, mígnem megtanulsz olvasni a fényben, s látod, hogy élet és halál ugyanaz, s az idő időtlen. Míg a fáradságos életek láncolata nyugvó körré nem rendeződik benned – míg akaratod világakarat nem lesz, s a csönded – csönd és örökkévalóság.

– Manfred Kyber