Az emberek semmit sem „tehetnek”. Születésünktől kezdve a halálunk pillanatáig a dolgok történnek, történnek és történnek, miközben mi azt hisszük, hogy teszünk. Ez a normális állapotunk a hétköznapi életben, és még a leghalványabb esélyünk arra, hogy tegyünk valamit, csakis a munkán keresztül lehet, és először csakis önmagunkban, nem pedig önmagunkon kívül. Még önmagunk vonatkozásában is nagyon gyakran azzal kezdünk el „tenni”, hogy nem teszünk. Mielőtt megtehetnének valamit, amire képtelenek, először nem szabad megtenniük sok olyan dolgot, amit idáig megtettek. Például attól még nem fognak felébredni, mert ezt akarják, azt viszont megakadályozhatják, hogy túl so­kat és hosszan aludjanak.
– P. D. Ouspensky