„Az ember közönséges állapotában, mint kettősség vehető. Teljes egészében kettősségekből, vagy ellentétpárokból áll. Az ember minden értékelése, benyomása, érzelme, gondolata, pozitívra és negatívra osztott, hasznosra és ártalmasra, szükségesre és szükségtelenre, jóra és rosszra, kellemesre és kellemetlenre. De ez a kettősség váltakozónak tűnhet; ami ma győztes, holnap legyőzött, ami ma uralkodik rajtunk, rövidesen másodlagossá és alárendeltté fog válni. És minden egyaránt mechanikus, egyaránt akaratnélküli és céltalan. A kettősség megértése önmagunkban azzal kezdődik, hogy felismerjük mechanikusságunkat és meg tudjuk látni a különbséget a mechanikus és a tudatos között. Ezt a megértést az önbecsapás lerombolásának kell megelőznie, melyben az ember él, ami abból áll, hogy a legmechanikusabb cselekedeteit is akaratlagosnak és tudatosnak, önmagát pedig egyedülinek és teljesnek tekinti.”
– G.I. Gurdjieff
