„Néha, amikor az ember rossz állapotban van és hiába próbál kijönni belőle, akkor tudatosan passzív lehet erre [a rossz állapotra] anélkül, hogy negatív lenne és teljesen azonosulna vele és ápolja a belső bizonyosságot hogy ez [a rossz állapot] el fog múlni, feltéve, hogy az ember nem hagyja a negatív képzelődést működni és nem járul hozzá a [negatív képzelődés] jelenlétéhez. Ez az önemlékezés egy formája, mintha az embernek csak várnia kellene és tudná, hogy ezt kell tennie; mert most szakad az eső és jelenleg nem lehet kimenni és mégis, az ember bizonyos abban, hogy ki fog derülni az ég.”
– Maurice Nicoll
