Bukott, szenvedő állapotunkban könnyebb észrevenni a valódi – nem anyagi – gazdagságunkat, mert ilyenkor minden egyszerűbbé és csupaszabbá válik, és meg vagyunk fosztva azoktól a dolgoktól, amelyek egy sikeresebb életben elbűvölnek bennünket. Ezért tekinthetjük életünket a szenvedéseivel együtt is szerencsésnek – természetesen csak akkor, ha nem merülünk el az önsajnálatban, hanem kivonjuk az emberi születés esszenciáját.
– Pressing Lajos Lílávadzsra: Tanítások a tudat természetéről
