Tele vagyunk éhséggel s amikor az ember megszületik, csupa éhség, anya- és apaéhség, szereleméhség, anyagéhség, fényéhség, hataloméhség, híréhség, vagyonéhség, gyönyöréhség, Istenéhség. Minden egyéb hazugság. Amíg az ember nem nyugszik bele, hogy semmi, írja Simone Weil, addig szükség van bálványokra. A tehetségmámor bálványa az egyes szám első személy. Az én. A tehetség terheltség. Az, ami nem nyilatkozott meg, előnyben van afölött, ami megnyilatkozott. Tao. Wu-hszien. Purusa. A nemlétező erősebb, mint a létező. A láthatatlan, mondja Hérakleitosz, erősebb a láthatónál. Az igazi erő az üresség, a súnjata, mint a mahájána tanítja, az Ain, ahogy a kabbalisták írják. A szellem ott van, ahol nincs semmi. Mindaz, ami van, ex nihilo keletkezett. A világot ebből a semmiből teremtették, ebből a ragyogó nemlétezőből, aminél tisztább és erősebb és keményebb és üresebb nincs. Az Evangélium azt tanítja, hogy boldog, aki szellemben szegény, mert az ájultságot levetette és csak szomjúságát éli, ezt az emésztő kívánságot. Böhme a szent szellemet heilige Giernek, szakrális sóvárságnak nevezi.
– Hamvas Béla
