Íme a három kritikus pont: a személytelen üzem, amely a közösség egybenövését megakadályozza, a vak luciditás, amely az értelemnél okosabbnak hiszi magát, és a szégyentelen életéhség, amely nem akar mást, mint az egészet élvezni. Ebben a pillanatban ez a három még külön áll, mindegyiknek súlypontja a föld különböző részein van, a személytelen apparatusé valószínűleg Kínában, a vak luciditásé több helyütt, az életéhségé Amerikában. De minden jel arra vall, hogy ez a három találkozik, és akkor a világválság utolsó stádiumába lépünk. Lehetséges, hogy ez Oroszországban fog megtörténni, ahol a talajt a szigaljevizmus már jól előkészítette. Arra is van valószínűség, hogy az egyesítés nemzetközi lesz, mondjuk, mint a Nemzetek Szövetségének ellen- vagy inkább alszervezete, a bankárok, a zsiványok, a terroristák, a gengszterek, az ideológusok internacionális szövetsége. A második világháborúban hét hatalom viaskodott, és előrelátható volt, hogy abból csak kettő fog megmaradni, amely az összes többi gazságait akkumulálni tudja. Így is történt. A két hatalom között azonban a küzdelem nem dőlt el, mert mihelyt az egyik elaljasodásban újabb lépést tett, a másik azt azonnal asszimilálta. A kibontakozás ezek után csak az lehet, hogy a végső lépést nem állam és nép fogja megtenni, hanem államfölötti nemzetközi szervezet. Közvetlenül a háború után ennek megvalósulását még meg lehetett volna akadályozni, ma már nem. Közben mindnyájan arcátlan képmutatást tanúsítunk, és meg vagyunk sértve, hogy van szigaljevizmus, hogy ez csupán megfogalmazása annak az életgyakorlatnak, amit már régesrég folytatunk, és amit eszünk ágában sincs abbahagyni.

– Hamvas Béla: Patmosz