Felesleges optimista illúziókban ringatni magunkat: most egy korszak végén járunk. Nyugaton évszázadokon át különféle folyamatok bomlasztották – eleinte alig érzékelhetően, majd földcsuszamlásszerű gyorsasággal – az emberek normális és legitim intézményeit, elferdítve a létre, cselekvésre, megismerésre és küzdelemre vonatkozó emelkedettebb szemléletet. Ráadásul ezt a szédítő gyorsaságú zuhanó mozgást „haladásnak” nevezték. Mindenki a „haladás” himnuszát zengte, és azzal áltatta magát, hogy ez a civilizáció – az anyag és a gépek civilizációja – a par excellence civilizáció, az egész világtörténelem előre elrendelt célja. Egészen addig, amíg ennek az egész folyamatnak a végletes következményei rá nem döbbentettek némelyeket az újjászületés szükségességére.
– Julius Evola
