A Mester állandóan egy téglával kapargatta annak a szobának a padlóját, ahol a tanítvány leült elmélkedni. A tanítvány először boldog volt, azt gondolván, hogy ezzel ellenőrzik a koncentrálóképességét. Amikor azonban a zaj már elviselhetetlen lett, kitört:
– Mi az ördögöt csinálsz itt? Nem látod, hogy elmélkedem?
– Csiszolom a téglát, hogy tükör legyen belőle – mondta a Mester.
– Őrült vagy? Hogyan tudsz téglából tükröt csinálni?!
– Nem vagyok őrültebb, mint te! Hogyan tudsz puszta önmagadból elmélkedőt csinálni?!
– Anthony de Mello: A csend szava
