„Akarok inkább pusztában laknom,
Vadon erdőben széllel bujdosnom,
Hogysemmint azok között lakoznom,
Kik igazságot nem hagynak szólanom”
– Kecskeméti Vég Mihály (1561)
A remény hal meg utoljára
Volt egyszer egy férfi, aki azon volt, hogy feladjon mindent.
Otthagyta az állását, a párját és el akarta dobni az életet magától.
Elment az erdőbe, hogy még egyszer utoljára elbeszélgessen Istennel.– Istenem! – szólította meg. – Tudnál nekem mondani valami jó okot arra, hogy ne szálljak ki ebből az egészből?
Isten meglepő választ adott:
– Nézz körül itt. Látod a páfrányt és a bambuszt?
– Persze! – válaszolta a férfi.
– Amikor elültettem a páfrányt és a bambusz magot, nagy gondot fordítottam rájuk. Biztosítottam számukra a fényt, a vizet. A páfrány gyorsan kihajtott. Ragyogó levele befedte a talajt. A bambusz magjából azonban semmi sem hajtott ki. Mégsem hagytam magára a bambuszt.
A második évben a páfrány még gyönyörűbb és dúsabb lett. A bambusz magjából még mindig nem hajtott ki semmi sem. Mégsem hagytam magára a bambuszt.
A harmadik és negyedik évben se hajtott ki a bambusz. Mégsem hagytam cserben. Aztán az ötödik évben egy pici hajtás nőtt ki a földből. A páfrányhoz képest parányinak és jelentéktelennek tűnt. Hat hónap alatt a bambusz harminc méteresre nőtt. Öt évet töltött a gyökérzet növesztésével. A gyökerek tették erőssé és biztosították számára azt, amire a túléléshez szüksége volt. Egyetlen teremtményemet sem állítom olyan próbatétel elé, amellyel nem tudna megbirkózni.
Ezután így folytatta:
– Tudtad, hogy amíg küszködtél, valójában gyökeret növesztettél? Nem hagytam magára a bambuszt. Téged sem foglak cserben hagyni. Ne hasonlítgasd magadat másokhoz. A bambusznak más a célja, mint a páfránynak. Mégis mind a kettőnek a jelenléte megszépíti az erdőt. Eljön majd a te időd, amikor magasan szárnyalhatsz.
– Milyen magasan? – firtatta a férfi.
– Milyen magasra nő a bambusz? – kérdezett vissza Isten.
– Amilyen magasra csak tud?
– Igen. – felelte. – Emelkedj olyan magasra, amilyen magasra csak tudsz.
A férfi otthagyta az erdőt, és mindenkinek elújságolta a történteket.
– Ne hajtogassátok az Úrnak, hogy milyen nagy kelepcébe jutottatok, inkább dicsőítsétek őt azért, hogy mindenkit képessé tett arra, hogy beteljesítse a saját sorsát.
Az isteni elérése
Az istenivel való egyesülés önmagunk tanulmányozásán keresztül történik meg.
– Patanjali
Bizonyos tanítások az embert egy olyan házhoz hasonlítják, aminek négy szobája van. Az ember ebből a négy szóbából csak az egyikben él: a legkisebben és a legszegényesebben berendezett szobában – és mindaddig, amíg nem beszélnek neki a három másik szoba létezéséről, fogalma sincs azokról, amelyek egyébként tele vannak kinccsel.”
– G. I. Gurdjieff
„Nincs semmi abban amit tegnap tett az ember, ami felmentené, hogy ma is cselekedjen.
– G. I. Gurdjieff
„Végül csak ezek a dolgok számítanak:
Hogy szerettél?
Milyen teljes életet éltél?
Milyen mélyen gyakoroltad az elengedést?”
– A Buddha
„Hacsak az itt javasolt gyakorlatoknak az egy tizedét betartják, nagyon hamar tényszerű eredményeket fognak elérni, és akkor a hozzáállásukat már nem elméletekre, hanem ezekre a konkrét eredményekre alapozhatják. A hit egy passzív dolog, ezért mindenről meg kell győződnünk saját magunknak, semmit sem fogadhatunk el pusztán mint hiedelem.”
– P. D. Ouspensky
„Mindannyian nyakig vagyunk a szennyben, de néhányan közülünk mégis a csillagokra nézünk.”
– Oscar Wilde
Úgy hiszem, a hit ugyan az, mint amit Ouspensky úgy nevezett, hogy „pozitív hozzáállás”. Tapasztalat szerint tudom, hogy ez a legelső esszenciális dolog, aminek a jelenléte lehetővé tette még a lehetetlent is, és hiánya azonnal minden megértéstől megfosztotta az embert.
– Rodney Collin
Jean-Paul Sartre
„Az ember nem más, mint amivé önmagát teszi”
– Jean-Paul Sartre
