– Milyen embert alakít ki a megvilágosodás?
A Mester így válaszolt:
– Közösségi szelleműt, de párthoz nem tartozót; haladót de adott útvonalhoz nem kötöttet; aki elfogadja a dolgokat úgy ahogy azok jönnek, aki nem bánkódik a múlt miatt, nem aggódik a jövőért; aki megy ha lökik, s jön, ha húzzák; hasonlít a hatalmas orkánhoz, a szélben libegő tollhoz; a folyóban úszó gazokhoz, a szelíden őrlő malomkőhöz; aki egyenlően szeret minden teremtményt, miként a föld és ég is mindenkinek egyenlő.
– Ilyen embert terem a megvilágosodás.
E szavak hallatára felkiáltott az egyik fiatalabb tanítvány:
– Halottaknak, nem élőknek való az ilyen tanítás – azzal felkerekedett, s nem is tért vissza soha többé.
– Anthony de Mello: A csend szava
