„Minél többet tudnak önmagukról, annál jobban ismerik a létezésüket. Ha önmagukat nem ismerik, akkor a létezésüket sem. És ha a létezés ugyanazon szintjén maradnak, akkor nem növelhetik a tudásukat.
Ne a lehetetlennel kezdjenek, hanem azzal, ami lehetséges: az első lépéssel.
Próbáljanak tenni egy keveset, és az eredmények választ adnak a kérdéseikre.
Mindig van egy határ. Csak annyit tehetnek, amennyire képesek.
Ha túl sokkal próbálkoznak, semmit sem fognak tenni. Ám lassacskán majd megértik, hogy helyes gondolkodásra, megfelelő hozzáállásokra van szükség. Ezeknek a kialakítása nem fog menni az egyik pillanatról a másikra, mert az emberek nagyon régóta állnak a negatív érzelmek, a negatív képzelődés, a hazudozás, az azonosulás és ehhez hasonló dolgok hatalmában. De ezek apránként el fognak tűnni.
Egyszerre nem tudnak mindent megváltoztatni.
Mindig a következő lépésre kell gondolniuk – csak egyetlen lépésre. Mit jelent a következő lépés? Azt, hogy a mostaninál kicsivel összeszedettebbek vagyunk. Amikor ezt megértjük, az azt jelenti, hogy még összeszedettebbek vagyunk – de nem teljesen, nem véglegesen…
Ha folytatják a megfigyelést, meg fogják találni azt a helyet önmagukban, ahol lecsendesednek, megnyugodnak és semmi sem hozhatja ki önöket a sodrukból, semmi sem zavaró többé – egy kicsit nehéz erre a helyre odatalálni.
Ha kitartóak és többször eljutnak erre a helyre, emlékezni fognak néhány lépésre, hogyan induljanak el, és azokat a lépéseket követve, újra eljuthatnak abba az állapotba.
Egyetlen megtapasztalást követően nem lesznek képesek azonnal eljutni ugyan abba az állapotba rögtön, mert nem fognak emlékezni arra, hogyan jutottak el.
Ez a csendes állapot nem egy metafora – nagyon is valóságos dolog.”
– P. D. Ouspensky
