„Van még egy módja az önmagunkkal szembeni tudatosság növelésének, ami különösen alkalmas meggyengíteni magunkban azt a megmozdíthatatlan dolgot, amit olyan szívesen nevezünk a saját akaratunknak, egyéniségünknek, határozottságunknak vagy éppen annak, hogy mi ‘ilyenek vagyunk’, és így tovább. Ez a módszer pedig abban áll, hogy próbáljuk elképzelni a saját véleményünkkel ellentétes nézőpontot. Ez nem azt jelenti, hogy el kéne vetnünk a véleményünket, hanem csak annyit, hogy vegyük figyelembe az ellentétes nézetet is. Ez a gyakorlat először is azt követeli meg, hogy jól meg kell vizsgálni a saját nézőpontunkat; másodszor pedig, hogy teljesen őszintén hozzuk létre az ellentétét. A szokásos tudatosságunk egyoldalúsága miatt megrekedt energia nem áramolhat az ellentétes oldal felé, ami így kimarad a tudatosság köréből. Tudatosságunk szokásos köre ezért korlátozott. És néhol beszűkült, néha akár nevetségesen is, és ez a beszűkültség különösen is összefügg azzal a bizonyos mozdíthatatlan tulajdonsággal bennünk. Ha az ellentéteket őszintén és gondosan tudatosítjuk, akkor a tudatosság köre nagy mértékben kitágul, és számos kellemetlen jellemvonásunk meggyengül. Egyoldalúságunkat, ami túlérzékeny reakcióinkat és önmagunk túlbecsülését okozza, felválthatja egy szélesebb, teljesebb tudatosság. Nem kell többé ragaszkodnunk ahhoz, hogy mindig igazunk legyen, és nem kell összetörnünk, ha tévedünk. Kevésbé leszünk ingerlékenyek. Elkezdünk kiszabadulni önmagunk börtönéből, melynek rácsait és falait egyoldalúságunk képezi.”
– Maurice Nicoll
