A tudatosság körének kitágulása áldás lenne mindannyiunk számára. És ezt nem is lehetetlen elérni – feltéve, hogy intelligens módon próbáljuk meglátni, ami ezt akadályozza. Mit tegyünk akkor a másik oldallal – az ellentétes oldalunkkal, amit mostani tudatosságunk nem akar elfogadni?
Ha nem látjuk meg magunkban, meglátjuk másokban; amit önmagunkban nem fogadunk el, azt másokra vetítjük rá. Mindig mások a hibások, mások rosszak, nem mi, mások az elviselhetetlenek, mások az igazságtalanok, mások a kellemetlenek, mások a rossz modorúak – és soha nem mi… Ez a belátásra való képtelenség pedig egy nagyon bizarr világlátást eredményez. Csak ha kikerülnénk belőle, akkor vennénk észre, mennyire bizarr módon látjuk a világot. De mi inkább választjuk a képzelődést és az ezzel járó különféle gyötrelmeket.
Ahol az azonosulásaink vannak, ott működik a kivetítés; ahol pedig működik a kivetítés, amögött egyoldalú tudatosság van; és senki sem válhat addig kiegyensúlyozottá, amíg egyoldalúságban él.
– Maurice Nicoll
