„Az a különös, hogy az emberek rendszerint nem ismerik a céljukat. Cél csak akkor fogalmazható meg, ha az ember már valamennyire ismeri a helyzetét, egyébként egyik célja sem lesz valóságos.
Tehát javaslom, hogy gondolkodjanak el a céljukról: hogyan vélekedtek róla korábban, hogyan írnák le, mit szerezhet meg az ember, és mit kell próbálnia megszerezni.
Olyan célokkal fölösleges törődniük, amelyekről tudják, hogy elérhetetlenek. Ha azonban egy megvalósítható célt fogalmaznak meg, akkor munkájuk tudatos, komoly lesz.
Az emberek eleinte rendszerint túlságosan elvont és távoli célokat tűznek ki.
A cél először olyan, mint amikor az ember éjjel egy sötét úton gyalogolva megpillant egy fényt a távolban. Ennek a fénynek az elérését tűzi ki célul, és annak az irányában indul tovább. Majd útközben, saját maga és az első fény között, meglát egy másik fényt, és megérti, hogy először a közelebbit kell elérnie,
így afelé gyalogol tovább. Bizonyos idő elteltével megpillant egy harmadikat, ismét saját maga és a fény között, amely felé éppen tart. Ez számtalanszor megismétlődik, míg végül észreveszi a hozzá legközelebb eső fényt, vagyis a célt, amit elérhet onnan, ahol van.
Tehát ne legyenek túl nagy céljaik, ne tekintsenek túl messzire, nézzenek közelebbre.
Nem kezdhetnek valamilyen távoli jövőért dolgozni.
A holnapért dolgozzanak.
Ma valamit rossznak találnak.
Miért? Mert a tegnap rossz volt.
Tehát ha dolgoznak azon, hogy a ma jó legyen, akkor a holnap jó lesz. És csak akkor emlékezhetnek arra, hogy mit tettek tegnap és mit tesznek ma, ha van céljuk – akkor tudni fogják, mi felel meg a céljuknak, és mi nem.”
– P.D. Ouspensky
