Egy szentről az a hír járta, hogy minden este más fa alatt tér nyugovóra. Ním-fa ágával tisztogatta a fogát, s a folyó szolgált neki fürdőkádul. Mindig tiszta s ápolt volt, bár nagyon egyszerűen öltözködött. Összes vagyona két váltás ruha és egy bölcsek köve volt.
Egy nap egy anyagi javakra vágyó illető észrevette a szent szerencsekövét. Jól tudta, a szent egyszersmind tudós bölcs is, így nem kellett sok, hogy kitalálja, a szerencse kő nem lehet más, mint a csintámani, a legendás bölcsek köve! Más egyéb miatt észre sem vette volna a szentet, de a bölcsek köve fölkeltette a kíváncsiságát. A lelki bölcsesség csöppet sem érdekelte, de a bölcsek köve, az más! Ez a misztikus csodakő ugyanis roppant értékes, hiszen mondják, képes a vasat arannyá változtatni.
Mindent meghányt-vetett magában, amit csak a bölcsek kövéről hallott, s elhatározta, ha törik, ha szakad megszerzi a csodakövet. Éjjel volt már, s a szent békésen pihent, mikor emberünk lopva közeledett. Bár eléggé ügyefogyott volt, a követ mégis sikerült megkaparintania, aztán uzsgyi! Gyorsan eliszkolt. Szíve hevesen dobogott, gondolatai pedig az újonnan feltárulkozó mesés lehetőségek körül kalandoztak. Mikor aztán biztos helyre ért, markába szorította a követ, s elszenderült.
Reggel azonban elgondolkodott az éjszaka történteken. Visszatekintve úgy tűnt, mintha a szent nem is aludt volna, mikor a közelébe lopózott. S ha nem aludt, akkor bizonyára hallotta a lábdobogást, amint eliramlott. Minél tovább töprengett, annál inkább érlelődött benne a bizonyosság: a szent ébren volt! „Jól tudta, hogy a követ keresem nála, de nem szólt egy szót sem.” Gondolatai olyannyira lefoglalták, hogy az aranycsinálással már nem is törődött. Mindenképpen a végére akart járni, miért nem akadályozta meg a szent a tolvajlásban? Talán nem is törődött a csodakővel? Talán még ennél is drágább kincse volna?
A kíváncsiság visszakényszerítette a szenthez.
– Én voltam az, aki a múlt éjjel ellopta a csodakövet! – vallotta be.
– Óh, hogyne, tudom jól. S most szeretnéd megtudni, miért nem izgat a csodakő sorsa, mi lehet még ennél is értékesebb? Minek tartogattam a követ, ha nem vigyáztam rá? Kíváncsi vagy, igaz?
– Nagyon is, ne csigázz tovább!
– Nos, a kő valóban csodát művelt! – kiáltott fel a szent. – Legyen hát a tiéd, őrizd, amíg nem jön egy újabb tolvaj, hogy elvegye tőled. Tudd meg, hajdanán magam is olyan voltam, mint te. Korábban ez a kő egy régen elhalálozott szent tulajdonában volt. Tőle loptam, te pedig éntőlem oroztad el. Legyen hát a tiéd! Bár óhajod teljesült, s a bölcsek köve a birtokodban van, most mégsem akarsz aranyat csinálni. Másképp lettél gazdaggá. Meglásd, mától fogva egyre inkább erősödik vágyad a lelki dolgok iránt, s az anyagi sóvárgás rozsdás vasdarabjai helyett a lelki érdeklődés aranykincseivel leszel gazdagabb. Elvégre ezért hívják a csodakövet a „bölcsek kövének”!
Boldogságfalvi történet
