A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött.
A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad…
Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni amit, kap. Mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte – hát csak másfél kiló volt!
Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt. A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyősmérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát amikor megkaptam magától a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet. A gazdag roppant módon elszégyellte magát és hazament.
A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad…
Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni amit, kap. Mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte – hát csak másfél kiló volt!
Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt. A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyősmérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát amikor megkaptam magától a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet. A gazdag roppant módon elszégyellte magát és hazament.
Boldogságfalvi történet
