Egyszer egy afrikai bennszülött koponyát talált az erdőben, s meglepetésében hangosan felkiáltott:
– Hát ez meg mit keres itt?!
– Arra vártam, hogy végre valaki megleljen! – válaszolt legnagyobb megrökönyödésére a koponya.
– Micsoda, tudsz beszélni? – ámult el bennszülöttünk.
– Az még nem nagy dolog, beszélni könnyű, ám …
Bennszülöttünk meg se várta, hogy a koponya befejezze mondatát, nyomban felkapta, már talpalt is a törzsfőnök kunyhója felé.
– Drága kincset hoztam a törzsfőnöknek! – mondta sürgetőleg.
– Most nem ér rá! – hangzott az őr mogorva válasza.
– Azonnal engedj be. Fontos a közlendőm!
Az őr végre engedett, s bennszülöttünk a törzsfőnök színe elé járulhatott. Nyomban ráparancsolt a koponyára:
– Beszélj! – ám a koponya néma maradt. Többször is megpróbálta beszédre bírni, ám mindhiába.
– Dobjátok ki a mihasznát! – szólt a törzsfő. – Haszontalanságokkal megzavart, büntessétek meg!
Az őrök fülön csípték emberünket, elporolták a nadrágját, majd kilódították. Amikor már messzebb járt, a koponya sajnálkozva fölsóhajtott:
– Milyen kár!
– Ördögadta! Hát mégiscsak tudsz te beszélni! Miért nem szóltál a törzsfő előtt?
– Éppen ezt akartam neked elmagyarázni az erdőben, de te félbeszakítottál. Beszélni – láthatod – nem nagy dolog. Erre bárki képes. A nagy dolog az, ha az embernek értelmes mondanivalója is van!
Boldogságfalvi történet
