Volt egyszer hat hindu
Tudásra szomjazó, ki elefántot nézni ment
Bár vak volt mindük, ó.
Mégsem bízták másra
a nagy megismerést,
Saját tapasztalásuk az,
mi bármi pénzt megér.
Az egyik vak ember nekidől az elefánt oldalának,
és úgy véli, az egész egy nagy fal,
A másik az agyarát markolja és összetéveszti egy dárdával.
A harmadik fogja az ormányát, és állítja, hogy kígyó,
A negyedik hozzáér a térdéhez, és arra következtet,
hogy csakis fa lehet.
Az ötödik megtalálja a fülét és úgy gondolja, legyező,
Míg a hatodik a farkát tartja és megesküszik rá, hogy kötél.
Így aztán a hat hindu
vitába szállt legott.
Mindük védte az igazát,
érvelt és marakodott.
Részigazság volt ugyan
mit egy-egy birtokolt,
De együtt a hat mégiscsak
Nagy tévedésben volt.
