„Egy descartes-i gondolkodó ránézne a fára, és gondolatban darabokra szedné. De ő persze nem is látja a fa lényegi természetét. Egy rendszerben gondolkodó viszont ránézne a fára, és látná benne az örökös anyagcsere-folyamatot a fa és a föld, a föld és az ég között. Meglátná az éves ciklust, amely igazából csak egyetlen szippantás. A Föld teleszívja tüdejét a fák útján, hogy oxigénnel láthasson el minket, az élet leheletével. Ami összeköti a Földet az éggel és bennünket a világegyetemmel. Egy rendszerekben gondolkodó ember, ha ránézne erre a fára és megvizsgálná a fa életét, de csak a többi fa viszonylatában, az egész erdőében, a fában madarak lakóhelyét, bogarak otthonát látná. Ha viszont fogná ezt a fát, és mint önálló lényt próbálná nézni és megérteni, pillanatok alatt megzavarodna attól a millió terméstől, amelyet csak ez az egy fa élete során ad. Nem értené, hogy akkor miért csak egy vagy két új fa fog azokból kinőni. Ha azonban úgy nézi a fát, ha úgy tekinti, mint egy nagyobb élő család egyik tagját, a termés bősége azonnal értelmet nyer. Mert száz és száz különböző erdei állatot és madarat fog életben tartani a sokféle termés. Egymásra utaltság. És persze a fa sem tudna egymaga megmaradni. Ahhoz, hogy vizet kapjon a földből, szüksége van a gombára, amely a gyökereinél nő. A gombának meg a gyökérre van szüksége a fennmaradáshoz. Együtt élnek és halnak. Az élővilágban millió ilyen egymásra utalt kapcsolat van, ahol az egyik életben maradása a másiktól függ és viszont. Az élő rendszerek elmélete úgy tekinti ezt a kapcsolathálót, mint minden élő dolog lényegét. Csak a tudatlanok bélyegeznék ezt az elméletet naivnak vagy romantikusnak, hisz ez a kölcsönös függőségi rendszer bizonyított tudományos tény.
Hogy van kapcsolatháló?
Igen, bár most már nevezhetjük akár magának az élet hálójának. Az élő kapcsolatrendszerre alapozott elmélet ugyanis megadja nekünk a választ az emberiség örök kérdésére, hogy mi az élet.”
Szeretném, ha látnák, hogy van lehetőségük. Ugyanez az egymásra utaltság adott számunkra is, kölcsönös élethálóban éljük napjainkat, végezzük munkánkat: tanárok, diákok, szülők, fenntartók és támogatók. Muszáj, hogy lássuk: ez egy élő szervezet, amelyet életre kell keltenünk, hogy átalakulhasson, hagynunk kell, hogy változzék.
– Részlet Fritjof Capra Fordulópont (Turning point) című könyvéből készült filmből
A film címe magyarul Szellemi barangolás. Ezt a filmet Peter Senge a tanulószervezeti kulcskompetenciák képzése során szokta lejátszani. A filmben három ember trialógusának vagyunk nyomon követői, és ebben a részletben egy visszavonult, csalódott kvantumfizikus igyekszik az új gondolkodás lényegét átadni egy politikusnak és egy költőnek.
