Fák közt,
virág közt
ülök egy padon.
Kotyogok, mint elhagyott csolnak,
sok lágy levegő locsolgat
a szabadság nagy csendjét hallgatom.
S valami furcsa módon
nyitott szemmel érzem,
hogy testként folytatódom
a külső világban
nem a fűben, a fákban,
hanem az egészben.
– József Attila: Alkalmi vers a szocializmus állásáról (Ignotusnak)
