„Egy mester egyszer a tanítványával egy sűrű erdőben vándorolt. Rájuk esteledett. Elhatározták hogy egy kis tisztáson töltik az éjszakát. Sok vadállat ólálkodott a közelben. Veszélyes volt ott aludni. Így elhatározták hogy felváltva őrködnek. Először a tanítvány maradt fent, a mester pedig pihent. Éjfél után cseréltek és a guru maradt ébren. Körülbelül egy óra múlva, a bozótból egy fekete kígyó mászott elő, s odasiklott a tanítványhoz. Ekkor a guru a kígyó elé állt és a kígyó nyelvén megkérdezte tőle, mi a szándéka. A kígyó azt válaszolta, hogy bosszút akar állni. Több életen át van már kapcsolata ezzel a tanítvánnyal – magyarázta a mesternek. Felváltva öltenek testet kígyó és ember alakjában. Aki épp ember formájában van, az esik áldozatul a kígyó mérgező harapásának, majd fordítva a következő életükben. Számos élet telt már el így, fenntartva a karma okozta törvényeket. Most rajta a sor hogy a tanítvány vérét vegye. A guru elgondolkozott, majd a következő javaslatot tette a kígyónak:
– Ha az ügy elrendezhető egy kis vérrel, akkor majd ő maga vesz vért a tanítványtól, amivel megitatja őt. A kígyó beleegyezett, hogy így oldják fel a viszályt és a karmát. A mester felállt, fogott egy kést meg egy kis tálat, majd az alvó tanítvány fölé hajolt. A tanítvány a mester érintésére felébredt és azt látta, hogy az egy éles késsel hajol főlé. A rémület után mégis lehunyta a szemét és nem is védekezett, amikor a guru egy vágást ejtett rajta, s egy kevés vért fogott fel a tálkába. A mester ezután azt odaadta a kígyónak, aki miután megitta a vért eltűnt az aljnövényzetben. A mester bekötötte a tanítvány sebét, és elmagyarázta neki a történteket. Megkérdezte tőle, hogy nagyon megijesztette e, amikor a késsel kezében látta őt. Nem mesterem-válaszolta a tanítvány-tudom, hogy minden, amit teszel, javamra válik. A benned való bizalmam minden félelmemnél nagyobb.”
