Regösénekek:
Ó élet, édes napfény,
ó édes (Napocska)!
Ó élet, ó napfény,
Ó édes (Napocska)!
Amott keletkezik
Egy kis kerek pázsit
Azon legelészik
Csodafiú-szarvas
ahol keletkezik egy ékes nagy út
amellett keletkezik egy halastó-állás
hej regülejtem, regülejtem!
Azt is felfogá az apró sásocska,
Arra is rászokik csodafiúszarvas,
Hej regülejtem, hej regülejtem!
homlokomon vagyon fölkelő fényes Nap
oldalamon vagyon árdeli fényes Hold
jobb vesémen vannak az égi csillagok,
hej regülejtem, regülejtem!
Szarvam vagyon, ezer vagyon,
Szarvam hegyin vannak százezer szövétnek,
Gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak
hej regülejtem, regülejtem!
Az ember és a Természet belső egységét igyekeznek a szertartásokkal erősíteni. Szer-tartás, amikor tudják, mi a módja, szerét ejtik a lényegi élet-feladatnak, szert tartanak. Grandpierre K. Endre: „Szoros kölcsönhatásban álltak a régi magyarok az éggel, a kozmikus dimenziókkal. Kölcsönhatásban? Több volt ez annál: egység, egység a földdel, az éggel, a természettel, a kozmikus világgal, együttható eleven egység. Hadak útja mondánk is ezt az egységet tükrözi.
Mindez fokozott óvatosságra kell intsen, s a régi magyarság és a kozmikus világerők közötti mágikus kapcsolatokra. Sajátos kozmikus tükörmonda ez, kozmikus szellem-palota a feledés birodalmában, amely a másvilág- és túlvilágmondák keretein is túllépve, magának az ősidők óta folyó történelmi drámának, a magyar őshaza körüli elképesztő viaskodások sorozatának évezredes léptékű tükörképe. (…) Még Grimm, a nagy német etnográfus is odáig ment, hogy felvetette annak eshetőségét, miszerint a magyarok a Tejútról vándoroltak be a Kárpát-medencébe. (…) Ha elfogadnánk, hogy a szkítamagyarság vagy legalábbis valamelyik ága Galaxisunk egyik központi tartományából érkezett, sok mindenre magyarázatot találnánk…” Vajon azonban kik voltak az ős hitágazatok szerint arra jogosultak – veti fel a kérdést Kandra Kabos – hogy ezen fényes járó utat használják, és különösen, a „kerek udvar” (a Galaxis ág jellegzetes szigete) birtokán, a kerek égen kik osztoznak?” Bhagavad Gítá: „A nemzetségek romlásában elvész az ősi hagyomány…Áldozat híján (a hagyományok elvesztésével) őseik a mennyekből lezuhannak.”
Mindezek alapján érdemes fontolóra venni, hogy saját életünk értelmének megtalálásához és érvényre juttatásához mennyire fontos a magyar nemzeti kultúra ismerete, ápolása és újjáélesztése. Azok az ősi hagyományok, amelyek még őrizték a manipulálatlan, természeti szellemiséget, olyan magas kultúrát alkottak, amely a mai kultúrából fájóan hiányzik. Létre kell hívnunk olyan közösségi ünnepeket, amelyek az eredeti hagyományokat minél hívebben megőrizve, annak eredeti lényegét minél élettelibben és teremtőbben megelevenítik. A Titokfejtő-VHK Körök tevékenységének egyik fő iránya a nemzeti ünnepek feltárása és felevenítése lehet.
– Grandpierre Attila: A magyar ünnepek eredete, értelme, és újjászületésük
