„… nemcsak azt kell megtanulnunk, hogy másokat is elfogadjunk ezen a módon, hanem magunkat is el kell fogadnunk – minden történetünkkel, szokásunkkal, tendenciánkkal, reményünkkel és bűneinkkel, a múltban jelenben és a jövőben. Csak amikor az egész teljesen elfogadott, kezdődhet meg a gyógyulás és az újjáépítés lassú munkája.
Mindaddig, amíg lehetetlen amputációkat akarunk végrehajtani magunkon vagy másokon, nem kezdődhet meg igaz gyógyulás, mert az elfogadást még nem értettük meg. Néha számomra úgy tűnik, hogy az a pirula, amelyet a ravasz ember lenyelt, és egyszerre elnyerte azt, amin mások éveken át dolgoztak ez volt: „a dolgok, ahogyan vannak, önmagam ahogyan vagyok”.
– Rodney Collin
