Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha a gyógyulás fájdalommentes, olyanok, mint akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással.
– Anthony de Mello (1931-1987)
Elfogadás
„… nemcsak azt kell megtanulnunk, hogy másokat is elfogadjunk ezen a módon, hanem magunkat is el kell fogadnunk – minden történetünkkel, szokásunkkal, tendenciánkkal, reményünkkel és bűneinkkel, a múltban jelenben és a jövőben. Csak amikor az egész teljesen elfogadott, kezdődhet meg a gyógyulás és az újjáépítés lassú munkája.
Mindaddig, amíg lehetetlen amputációkat akarunk végrehajtani magunkon vagy másokon, nem kezdődhet meg igaz gyógyulás, mert az elfogadást még nem értettük meg. Néha számomra úgy tűnik, hogy az a pirula, amelyet a ravasz ember lenyelt, és egyszerre elnyerte azt, amin mások éveken át dolgoztak ez volt: „a dolgok, ahogyan vannak, önmagam ahogyan vagyok”.
– Rodney Collin
Gyógyulás
A lelki gyógyulást kereső elkeseredett embertől azt kérdezte a Mester: – Valóban meg akarsz gyógyulni?
– Ha nem akarnék, gondolod, hogy idejöttem volna?
– Persze. A legtöbb ember ezt teszi.
– Ugyan miért?
– Nem gyógyulásért jön, mert az fájdalmas. Enyhülésért.
A tanítványainak pedig azt mondta a Mester:
– Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha az fájdalommentes, hasonlók azokhoz, akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással.
– Anthony de Mello: A csend szava
