Kaptár

Religioterápia – Biblioterápia – Filoterápia

  • Kezdőlap
  • Világkép
    • Hinduizmus
    • Buddhizmus
    • Kereszténység
    • Júdaizmus
    • Iszlám
  • Műfaj
    • Történet
    • Vers
    • Film
    • Idézet
  • Irodalomjegyzék
  • Szerzők

Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom…

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin 1918 – 2008)

Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom, mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Őrizzétek meg fölényes egykedvűségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az. Örüljetek, ha nem fáztok, s ha éh és szomj nem gyötör benneteket, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes – van-e még, akire irigykednetek kellene? Ne irigyeljetek másokat. Aki irigy, elsősorban önmagát emészti. Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jószívvel vannak irántatok. Ne bántsátok, ne szidalmazzátok őket, ne váljatok el tőlük haragban, mert nem tudjátok, nem az lesz-e utolsó cselekedetetek… s úgy is maradtok meg az ő emlékezetükben!

–Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008)

Kategória: Irodalom, Kereszténység, Műfaj Címke: az élet értelme, cím, hála, vagyon, valós érték

Kétféle élet

Alber Einstein és Margarete Lebach

Csak kétféleképpen élhetjük az életet: vagy úgy mintha semmi sem lenne csoda, vagy úgy mintha minden csoda lenne.
– Albert Einstein

Kategória: Idézet, Irodalom

Méhek a sasok csatáján…

illyes es baratai

Babits Mihály, Komjáthy Aladár és Komjáthy felesége, Illyés Gyula, Török Sophie

Illyés Gyula: Az Éden elvesztése


Lírai oratórium

Ősidők óta kísértette az emberi hiedelmet, hogy nem egy isten van, hanem kettő. Egy jó és egy rossz, és azok viadala dönti el a világ dolgát, de aszerint, hogy mi melyikük táborába állunk.

Istenek nem élnek, de a táborok állnak, s a küzdelem egyre keserűbb, s a legnagyobbak is azt mondják, döntőre kerülhet.

Mégpedig épp a rossz felé most.

És mi fordíthatunk rajta? Mi, méhek a sasok csatáján?

Te egyszerű baka, nem lőhetsz oda, ahol az ellenség vezérkara fészkel; tüzérségével sem versenyezhetsz. De nem igaz, hogy nem te voltál, egyszerű gyalogos, a legfontosabb mindenkor minden hadjáratban. Az vagy ma is. Mi volt épp a legutolsó háború tapasztalata? Hogy mindenki, mindenki, de mindenki hadviselő.

Hogy tehát nem harcolhatunk – ez megint a gyávaság szava. Hogy harcunk úgyis hasztalan – ez meg a kibúvás szava; az emeletes gyávaságé.

Kettőt sem kell lépnünk, két lépcsőt sem, s az a rossz, az ős ellenség ott van.

Hogy legyűrjük. Hogy emelkedjünk.

Ahol egy hibát megszüntetünk, az egy lépcsőfok.

Ahol egy jajt elnémítunk, egy lépcsőfok.

Ahol egy ártalmas, hazug hangot leintünk, egy lépcsőfok.

Ahol egy tévedésünket beismerjük, két lépcsőfok.

Ahol egy hatalmaskodót, bár istállóban, rendreintünk, egy lépcsőfok.

Ahol rendreintést fegyelmezetten elfogadunk, öt lépcsőfok.

Ahol rendreintés nélkül tesszük a jó rendet, tíz lépcsőfok.

Ahol egy éhes szájat megcsitítunk, az is nagy lépcsőfok.

A borjú, a kis malac szája megcsitítása is lépcsőfok. De még a virágé, a búzáé, a gépé is. Egy rété.

Egy csecsemőt kézbe venni, anyjának szépet mondani, leánynak udvarolni, fiúnak visszabiccenteni, minden, ami a világnak valahol örömet ad, a csók, ami addig nem volt, a gyermek, aki most lett, lépcsőfok mind, mind fölfelé.

Igen, innen is torkon érhetjük a rosszat. Ráuszíthatjuk a jót.

Üthetjük, ránthatjuk, gáncsolhatjuk, taposhatjuk a jobbal. És a még jobbal.

Fölérhetünk hát mégis azokba a szikla-fészkekbe, hol ükanyáink sárkányt gyanítottak? De ahol ma sárkánynál is iszonyúbb erő lakik?
Fölérhetünk.

Így?

Vagy úgy!

Apránként?

Vagy még aprózottabban. De akár nagyolva is.

S egészen fölérhetünk?

Egészen.

Mikorra?

Azt nem tudom.

Nem? A legfontosabbat?

A legfontosabbat, azt tudom.

Micsodát?

Hogy mikor indulhatunk. S honnan.

Mikor? 
Helyből. Azonnal.

Innen?

Ti csakis innen.

Mi? Hogyan?

Ezeken a lépcsőfokokon. Ha elmosolyodtok a tanácson, az is egy lépcsőfok. Ha elgondolkodtok rajta, két lépcsőfok. Ha hazamenve innen, csak egy szó – egy szépen és okosan, előrelátással és szeretettel kimondott – emberi szó erejéig valóságra váltjátok – húsz lépcsőfok.

De fő, hogy jókedvűen. Nemcsak tiszta ésszel és szívvel, hanem mosolygó tiszta arccal is. A halál a legerősebb ellenségének a vidámságot érzi.

Ezt a vérebet egy riasztja meg: ha szemébe nevetsz.

Kategória: Irodalom

Kategóriák

Címkék

belátás beszéd boldogság bölcsesség cselekvés csend elfogadás elmélkedés felelősség felszabadulás felébredés figyelem fájdalom félelem hallgatás halál igazság illúzió Isten jelenlét közösség látás megvilágosodás mester méh szabadság szavak szenvedés szeretet szerénység szív tanulás tanítványság tanítás tudatosság utazás valóság veszély vágy válság változás vándor életszentség észlelés út

Meta

  • Bejelentkezés
  • Bejegyzések hírcsatorna
  • Hozzászólások hírcsatorna
  • WordPress Magyarország