„Keleten, ahol az emberek hasist, vagy más kábítószert szívnak, gyakran előfordul, hogy valaki annyira azonosul pipájával, hogy önmagát pipának hiszi. Ez nem vicc. hanem valóság. Valóban pipává válik. Ez az azonosulás. És ehhez nem kell hasis, vagy ópium. Nézzék az embereket az üzletekben, színházakban, vendéglőkben; vagy figyeljék meg, hogyan azonosulnak a szavakkal, mikor vitatkoznak valamin, vagy bizonyítani akarnak valamit, különösen olyasmit, amihez nem értenek.”
– P. D. Ouspensky

Vannak olyan emberek, akiket „erős személyiség”-nek tartanak. Ám ennek a tanításnak a szempontjából az erős személyiség súlyos gyengeség. Az ilyen emberek ragaszkodnak a jogaikhoz. Biztosak a véleményükben mindennel kapcsolatban. Biztosak benne, hogy tudják, mi a jó és mi a rossz, és erős benyomást tudnak tenni, amíg a dolgok úgy alakulnak, ahogyan ők azt elvárják. Ám amikor a dolgok másképp alakulnak, összeomlanak, mert nincs bennük semmi valódi. Nincs bennük hajlékonyság, nincs igazi intelligenciájuk, nem képesek változó körülményekhez alkalmazkodni. Ugyanakkor látszólag gyenge emberek nemritkán sokkal erősebbnek bizonyulnak, mint ezek az „erős személyiségek”, akik nem látják, mekkora felépítményt hordoznak magukon, ami egyáltalán nem is azonos velük.
– Maurice Nicoll

„Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb.”
– Lukács evangéliuma, 9,48

Szeretni valakit annyi, mint úgy látni, ahogyan őt Isten elgondolta.
– Dosztojevszkij

„Aki ma gondolatot vet,
Holnap tettet arat,
Holnapután a megszokást,
Aztán a jellemet,
S végül a maga sorsát.
Ezért kell meggondolnunk,
Hogy mit vetünk ma,
S tudnunk kell
– ma! –,
Hogy a sorsunkat egyszer
A kezünkbe adták.”
– Gottfried Keller

Csak akkor személy, amikor a transzcendencia felől személyesül meg: a transzcendencia felszólításának hangjával átitatva és betöltve. A transzcendencia felszólítását a lelkiismeretben hallja meg.
– Viktor Frankl

Az öntranszcendencia azt jelenti, hogy az ember élete nem önmaga körül forog. Az emberlét valami olyanra utal, ami nem önmaga.
– Viktor Frankl

„Az önmagunkon való munka célja, hogy felébressze bennünk a lelkiismeretet. A lelkiismeret olyan állapot, amelyben az ember semmit sem rejthet el önmaga elől. Ezt az állapotot ki kell fejlesztenie. A lelkiismeret és a tudatosság fejlődése egymással párhuzamosan és egyidejűleg történik.
Azt nem mondhatjuk, hogy nincs lelkiismeretünk, tehát nem valami olyasminek a kifejlesztéséről van szó, ami hiányzik belőlünk. Csakhogy az életben a lelkiismeret a színfalak mögé szorul, nagyon mélyen el van temetve bennünk, és alszik. A hétköznapi életben is fölébredhet egy pillanatra, olyankor viszont mindig szenvedést okoz, mert nagyon kellemetlen tapasztalat szembesülnünk az igazsággal önmagunkról.”
– P. D. Ouspensky

„Minden kornak megvan a maga neurózisa – és minden kornak szüksége van saját pszichoterápiára. Valóban ma már nem szexuális frusztrációval állunk szemben, miként Freud idejében, hanem egy egzisztenciális frusztrációval. Napjaink tipikus páciense nem kisebbrendűségi érzéstől szenved, mint Adler idejében, hanem egy mérhetetlen értelmetlenségi érzéstől, mely ürességérzéssel társul – s emiatt beszélek én egzisztenciális vákuumról.”
– Viktor E. Frankl

„Az embert nem a dolgok, hanem a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja.”

– Epiktétosz

 

Az élet az a játék, amit el kell kezdenünk játszani, mielőtt megtanulnánk a szabályokat.

– Rainer Maria Rilke