Félni valamitől annyit jelent, mint mágnessé válni a félelem tárgya számára. Ha megszűnt a félelem, megszűnt a vonzás.
– Szepes Mária
Keressetek
Nem élhettek örökké valaminek az oltalmában anélkül, hogy valaha is kockára tennétek bármit, és így a szellemiség kalandoraivá válnátok. Legyetek merészek! Legyetek a magatok módján bolondok, olyan bolondsággal, mely csak az emberek szemében bolondság, Isten szemében bölcsesség. Kockáztassatok, keressetek és keressetek még, keressetek mindenfelé, keressetek mindenféleképpen, ne hagyjatok ki egyetlen lehetőséget sem, amit a sors nyújt, és ne legyetek kicsinyesek, amikor az árról van szó.
– Arnaud Desjardinsl
Arról, hogy semmitől nem kell félni…
Ha jó ügyet védsz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, s ezért jó volt az, amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.
– Márai Sándor
A lélek alapja a természet, és a természet teremtő élet. Habár a természet maga lerontja azt, amit épített, de azután újra felépíti. (…) Bár egyelőre csak a sötétségbe és a csúfságba való süllyedést látjuk; aki nem bírja elviselni ezt a látványt, az sohasem tudja megteremteni a világosságot és a szépséget.
– Carl Gustav Jung
Kétségtelen
Akiben a hűség és a megbízhatóság belső erénnyé válik, az olyan meggyőző erővel sugározza a környezetére, hogy senkinek sem jut eszébe kétségbe vonni.
– Szepes Mária
Nagyszerű – és számodra igen gyümölcsöző dolgot viszel végbe –, ha állhatatosan haladsz a bölcsesség felé. Bolondság csupán áhítozni rá, amikor te magad vagy az, akitől elnyerheted. Nem kell kezedet az ég felé emelni, és nem kell a templomőrt kérlelni, hogy beeresszen az istenszobor füléig, mintha ott jobban meghallgatnának. Isten hírnökei által közel van hozzád: veled van minden pillanatban.Ők jó és rossz tetteid megfigyelői, strázsái. Ahogyan te bánsz velük, úgy bánnak ők veled. Senki sem lehet igaz ember a benne lakó istenség nélkül. Tudd, hogy bölcsességet szerezni Isten által ránk mért feladat; s mikor a bölcsesség egyik állomását elhagyod, útnak indulsz a következő állomás felé – véget nem érő utad az igaz emberré válás útja. Élj bölcsességben!
– Lucius Annaeus Seneca
–
A világnak szüksége van olyan emberekre, akiket nem lehet megvásárolni, akiket köt az adott szavuk, akik a jellemet többre tartják a jómódnál, akiknek van véleményük és akaratuk, akik többek a hivatásuknál, akik nem haboznak kockáztatni, lehetőségeket megragadni, akik nem vesztik el egyéniségüket a tömegben, akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban, akik nem hajlandóak megalkudni a rosszal, akiknek törekvéseik nem korlátozódnak saját önző kívánságaikra, akik nem mondják, hogy azért teszik, mert mindenki ezt csinálja, akik hűek a barátaikhoz jó hírben és rossz hírben, ínségben és bőségben, akik nem hiszik, hogy a sikerhez vezető út a ravaszság, dörzsöltség és makacsság, akik nem félnek kiállni az igazságért, még ha ez nem is népszerű, akik nyomatékosan nemet mondanak, még ha az egész világ igent mond is.
– Ted Engström
Tisztíts meg
Tisztíts meg, Istenem. Tisztíts meg belső és külső lényemben.Tisztítsd meg a testet, Lelket és Szellemet, hogy Fénycsírák növekedjenek bennem, és fáklyává tegyenek engem. Engedd, hogy lánggá legyek, mely bennem és körülöttem mindent Világossággá változtat.
– Bogumil ima
Egy teljesen tudatos pillanat…
„Bizonyára már minden gondolkodóbb embernek feltűnt az, hogy a társadalom nagy része csak vakon elfogad. Nem tesz fel kérdéseket és nem kérdőjelez meg semmit abból, amit elé tálalnak. Vajon, tényleg ez a test az énünk, és nem vagyunk többek, mint egy zsák vegyület? A világot körülöttünk csak valami véletlen, mutációs szelekciós folyamat alkotta ilyenné, amilyen? Az emberi élet célja pedig pusztán a létezés, fajfenntartás, és a fogyasztás? Nem lehet, hogy néha egy kicsit kételkednünk is kéne az általánosan elfogadott elképzelésekben…? A rövidke kis emberi életünk során az értelemnek fontos szerepet kéne kapnia. Ha nem teszünk fel kérdéseket, akkor csak biorobotokká válunk, s a védikus elképzelés szerint pedig még az emberi szintet sem ütjük meg addig, amíg az élet magasabb dimenziói felől nem kezdünk tudakozódni. A kényszerek, a megszokások, és a sémák maradnak csak, ha az agyak eltűnnek a világból. Van, akinek ez jó, de a legtöbben nem fognak elégedettséget érezni, mert az emberi élet az többről kell, hogy szóljon. Ha csak egy tégla vagy a falban, akkor automatikusan elszalasztasz egy lehetőséget, hogy kikerülj az anyagi tudásra alapozott tudatlanság sötétségéből, s elveszted az esélyét annak, hogy az élet valódi célját megtapasztald, amiről ezek az ősi írások is szólnak. A Srímad Bhágavatamban ez az intelem áll: Mi haszna egy hosszabb életnek, melyet tapasztalatlanul elvesztegetünk ezen a világon? Egy teljesen tudatos pillanat többet ér, mert segítségével elindulhatunk a legfelsőbb cél keresésének útján.” (2.1.12)
– Devamrita Swami
Könnyű válaszolni rá
„– Ha jól értettem, s a kérdés nem az, hogy mit jelent Jézus a viliágnak, az emberiségnek, az elmúlt és eljövendő évezredeknek, hanem hogy nekem, személyesen, budapesti lakosnak kicsodám Ő, akkor könnyű válaszolni rá. Uram és Megváltóm. Miként arra a kérdésre is van felelet, van szó, hogy például ki volt nekem egy kecskeméti születésű Szabó Erzsébet, Ottlik Gézáné. Anyám. Fölöttem pedig a csillagos ég. De hogy mit jelent nekem a csillagos ég, anyám vagy Jézus, ezen sem elmélkedni nem szoktam, sem válaszolni nem tudok rá. Nem is tartozik másra, bizalmas magánügye kettőnknek, nekem és a csillagos égnek. Az emberi nyelv eddigi jelentés-készlete, összetételének szabályai, gondolkodásunk meglévő fogalmi felszerelése nem teszi lehetővé, hogy ilyen – nyelven-inneni és nyelven-túli, intuitíve megragadható – tartalmakat kifejezzünk. A legfontosabb dolgokról nem tudunk beszélni, vagyis gondolkozni sem. Létezésünk alapjai – a hallgatás mélyén – sértetlenül őriznek ép, teljes tartalmakat. A nyelv fel tudja bontani roppant összetettségüket rész-jelentésekre, érzelmi, indulati, etikai, esztétikai, gondolati, akarati jelentésekre. Ezek az értelmezések mind csonkák, hamisak. Az író a nyelvet nem ebben az értelmező, felbontó funkciójában használja, hanem éppen ellenkezőleg, mondhatnánk visszaélve a nyelvtan szerkezetével és a szavak jelentés-rendszerével, versében, regényében a világ eredeti épségét és teljességét igyekszik visszaállítani. És ha ez egyáltalán sikerül neki, csak a szövegébe beáramló hallgatásokkal sikerülhet. Ha pedig nincs benne a művemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük – a vers nem a csillagokról szól, nem Jézusról, nem a költő anyjáról –, hanem valóságosan. Ha Ő nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentés-mozzanatokból összerakott művembe – ha másként nem, hát mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra –, akkor nem is hoztunk létre semmit.”
Ottlik Géza író: A Vigilia archívumából: Ki nekem Jézus? (A Vigilia körkérdése, 1970. december)
