„A fejlődést illetően nem egyenlőek az emberek. Néhányan fejlődhetnek, mások nem. Vagy elveszítették a lehetőségét, vagy semmit sem tettek azért, hogy kiérdemeljék.”
– P. D. Ouspensky
A kettőségről…
„Az ember közönséges állapotában, mint kettősség vehető. Teljes egészében kettősségekből, vagy ellentétpárokból áll. Az ember minden értékelése, benyomása, érzelme, gondolata, pozitívra és negatívra osztott, hasznosra és ártalmasra, szükségesre és szükségtelenre, jóra és rosszra, kellemesre és kellemetlenre. De ez a kettősség váltakozónak tűnhet; ami ma győztes, holnap legyőzött, ami ma uralkodik rajtunk, rövidesen másodlagossá és alárendeltté fog válni. És minden egyaránt mechanikus, egyaránt akaratnélküli és céltalan. A kettősség megértése önmagunkban azzal kezdődik, hogy felismerjük mechanikusságunkat és meg tudjuk látni a különbséget a mechanikus és a tudatos között. Ezt a megértést az önbecsapás lerombolásának kell megelőznie, melyben az ember él, ami abból áll, hogy a legmechanikusabb cselekedeteit is akaratlagosnak és tudatosnak, önmagát pedig egyedülinek és teljesnek tekinti.”
– G.I. Gurdjieff
Emlékezz arra…
Epiktétosz
„
Emlékezz arra, hogy színész vagy egy olyan drámában, amilyet a betanítója akar: ha rövidre szabja a szereped, rövid ideig, ha hosszúra, sokáig játszol. Ha a koldus szerepét osztja rád, azt is a természethez hűen alakítsd. Éppen úgy cselekedj, ha nyomorék, uralkodó vagy polgár szerepét osztja rád, mert a te kötelességed az, hogy a rádbízott szerepet szépen eljátszd; a szerep kiválasztása másra tartozik.”
– Epiktétosz
Aranynapok
Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A föld a nyárvégi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld. A hajnalok frissek, de a nap még meleg. S a hegyeken alkonyatkor langyos a nyugati szél.
Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj.
— részlet Hamvas Béla: A babérligetkönyv c. esszékötetből
Mindig két part között mozgunk…
Mindig két part között mozgunk – az alvás és a felébredés között. Az, hogy melyik part irányába tartunk, két különböző lehetőséget jelent: az egyik a fejlődés, a másik a hanyatlás.
– P. D. Ouspensky
Az emberek semmit sem „tehetnek”. Születésünktől kezdve a halálunk pillanatáig a dolgok történnek, történnek és történnek, miközben mi azt hisszük, hogy teszünk. Ez a normális állapotunk a hétköznapi életben, és még a leghalványabb esélyünk arra, hogy tegyünk valamit, csakis a munkán keresztül lehet, és először csakis önmagunkban, nem pedig önmagunkon kívül. Még önmagunk vonatkozásában is nagyon gyakran azzal kezdünk el „tenni”, hogy nem teszünk. Mielőtt megtehetnének valamit, amire képtelenek, először nem szabad megtenniük sok olyan dolgot, amit idáig megtettek. Például attól még nem fognak felébredni, mert ezt akarják, azt viszont megakadályozhatják, hogy túl sokat és hosszan aludjanak.
– P. D. Ouspensky
Az ember nem lehet szabad
Az egyik dolog, amit a munkával kapcsolatban meg kell érteniük, az, hogy az ember nem lehet szabad. A szabadság biztos, hogy egy illúzió, mivel egyébként sem vagyunk szabadok, más emberektől, dolgoktól, mindentől függünk. De megszoktuk, hogy szabadnak gondoljuk magunkat, és szeretjük azt hinni, hogy szabadok vagyunk. Azonban egy adott pillanatban fel kell adnunk ezt a képzeletbeli szabadságot. Ha megtartjuk ezt a „szabadságot”, nem lehet esélyünk arra, hogy bármit is megtanuljunk.
— P.D. Ouspensky
Azoknak, akik azt kérdezik: Mi az univerzum célja? ennélfogva azt válaszolhatjuk, hogy az univerzum és benne minden lény – a naptól kezdve a sejtig – feladata az, hogy tudatosabbá váljon.
– Rodney Collin
Az önmagunkon való munka egyik legerősebb ösztönzője annak a felismerése, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk – csak fel kell ismerni ezt.
– G. I. Gurdjieff
Az igazán alázatos ember nem tud kétségbeesni, mert már régen nyoma sincs benne az önsajnálatnak.
–Thomas Merton
