Alekszandr Szolzsenyicin–

„Bárcsak olyan egyszerű volna ez! – hogy adva vannak valahol bizonyos sötét emberek, akik elvetemülten munkálkodnak sötét műveiken, csak el kell őket különíteni a többi emberektől s megsemmisíteni. Csak hogy az a vonal, mely a jót a rossztól elválasztja, a szívén halad át minden egyes embernek. S ki az, aki megsemmisítheti szívének egy darabját?”

– Alekszandr Szolzsenyicin

Otthonában táncoló jemeni zsidó

Egy orosz kisváros zsidói türelmetlenül várták a rabbi érkezését. Mivel ez ritkaságszámba menő eseménynek számított, ezért igen sok időt fordítottak arra, hogy megfelelően kidolgozzák a kérdéseket, amelyeket majd a szentség hírében lévő embernek feltesznek. Amikor aztán megérkezett, s belépett a nagyterembe, azonnal megérezte a levegőben vibráló feszültséget, amivel válaszait várták.

Nem szólt semmit sem, csak belenézett a szemükbe, s elkezdett dúdolni egy dalt. Nemsokára mindannyian vele dúdoltak. Elkezdett énekelni, és vele együtt énekeltek. Majd hajladozni kezdett, s kimért, ünnepélyes léptekkel táncolt. A hitközség követte. Nemsokára annyira belefeledkeztek a táncba, annyira belemerültek a tánc mozdulataiba, hogy elfeledkeztek minden másról a földön; ettől aztán minden egyes ember a tömegben kiegészült, kigyógyult azokból a belső töredezésekből, amelyek távol tartanak bennünket az Igazságtól.
Közel egy órába telt, mire a tánc lelassult, s megállt. Mivel a feszültség elvezetődött bensőjükből, leültek a csendes békével eltöltött teremben.
Ekkor a rabbi végre megszólalt, de egész esti beszédje csak ennyiből állt: – Bízom benne, hogy minden kérdésetekre válaszoltam.

– A. de Mello – egy haszid történet, Szárnyalás

„Mindannyian ott hordozzuk magunkban száműzetésünk helyszíneit; bűneinket, destruktivitásunkat. A feladatunk az, hogy ezeket ne szabadítsuk rá a világra, hanem alakítsuk át önmagunkban és másokban.”

– Albert Camus

https://kaptar.nemeskeri.hu/2019/02/06/4542/

Uppaluri Gopala Krishnamurti (1918 – 2007)

„Csak az ártatlan és sebezhető tudat képes tanulni.”
– Krisnamurti

Zsidók Jeruzsálemben, 1895

Egy öreg haszid rabbi egyszer megkérdezte tanítványait: honnan tudják, hogy véget ért az éjszaka és elkezdődött a nappal (bizonyos szent imákat a nap kezdetén kell elmondani).
Az egyik tanítvány ezt mondta:
– Talán akkor ér véget az éjszaka, amikor, ha látunk egy állatot a távolban, meg tudjuk mondani, hogy kutya-e vagy bárány.
– Nem – felelte a rabbi.
– Esetleg akkor, amikor már látjuk a vonalakat a tenyerünkben?
– Vagy amikor látunk a távolban egy fát, és tudjuk, hogy füge vagy körtefa-e?
– Nem – felelte a rabbi ismét.
– Akkor hát mikor van vége az éjszakának? – kérdezték tanítványai.
– Amikor ránézel a másik ember arcára, és látod, hogy a testvéred. Amíg ez nem történik meg, addig éjszaka van.

A szívből nő ki a világfa, mely a felsőbb világ felé vezet.

– Jankovics Marcel

Selvarajan Yesudian

Az örökkévalóság szólít!
Az élet egy álom,
mely tegnap kezdődött,
s holnap véget ér.
Kelj fel! Ébredj!
Ne aludj tovább!”

– Selvarajan Yesudian

Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből.
Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.

– Hamvas Béla