„meg kell érteniük, hogy a hamis személyiség azok­ból a hazugságokból, jellemvonásokból és „én”-ekből tevődik össze, amelyek – csak úgy, mint a negatív érzelmek – semmilyen értelemben nem lehetnek hasznosak, sem a hétköznapi életben, sem a munkában. Ennek ellenére a hamis sze­mélyiség mindig „én”-nek nevezi magát, folyton magának tulajdonít sok képes­séget, mint például az akarat és öntudatosság, és ha nem kerül az ellenőrzésünk alá, akkor állandóan akadályozni fogja a munkánkat.”
-P. D. Ouspensky

„Egy bizonyos ázsiai mese egy nagyon gazdag mágusról szól, kinek sok birkája volt. Ez a mágus nagyon fösvény volt. Nem akart juhászo­kat felvenni és kerítést sem akart felállítani a földje körül ahol a bir­kák legelésztek. Ennek következtében a birkák gyakran betévedtek az erdőbe, szakadékokba estek, elvesztek és főleg elmenekültek, mert tudták, hogy a mágus a húsukat és bőrüket akarta és ez nem tetszett ne­kik. A mágus végre talált egy megoldást: meghipnotizálta a birkákat és először azt sugalmazta nekik, hogy halhatatlanok és semmi bajuk nem fog történni, amikor megnyúzzák őket, ellenkezőleg ez nagyon jó, még kellemes is lesz; azután a mágus azt sugalmazta nekik, hogy ő egy jó gazda, aki annyira szereti a nyáját, hogy képes érte akármit megtenni, harmadszor azt sugalmazta, hogy akármi történik is velük, nem most fog történni, legalábbis nem a mai napon, tehát emiatt nem kell nyug­talankodniuk. Azután azt sugalmazta, hogy nem is birkák, hanem egyesek oroszlánok, mások sasok, a többiek pedig emberek, vagy má­gusok. Ezzel minden gondja és baja megszűnt a birkákkal, azok többé soha nem szaladtak el, hanem csendesen megvárták azt a percet, amikor a mágus húsukat, bőrüket vette.”
– P. D. Ouspensky

„A nehézségek, amelyek e négy megnyilvánulás – a hazugság, a képzelődés, a negatív érzelmek kifejezése és a felesleges beszéd – megfigyelését kísérik, megmutatják az embernek teljes gépiességét és azt, hogy lehetetlen segítség nélkül, tehát új tudás és tényleges támogatás nélkül harcolni ez ellen a gépiesség ellen. Mert az ember, még ha kapott is valamilyen ismeretet, elfelejti használni, elfelejti figyelni magát – más szóval újra elalszik, és mindig fel kell ébreszteni.”
– P. D. Ouspensky

https://kaptar.nemeskeri.hu/2017/01/24/3670/

„Az egyik legkülönösebb dolog az, hogy az emberek azt képzelik, hogy csak a külső világgal állnak kapcsolatban. A Munka azt tanítja, hogy kapcsolatban állunk egy belső, láthatatlan világgal is, és az, hogy hol vagyunk ebben a láthatatlan világban, mindennél fontosabb.”
– Maurice Nicoll

„Keleten, ahol az emberek hasist, vagy más kábítószert szívnak, gyakran előfordul, hogy valaki annyira azonosul pipájával, hogy önmagát pipának hiszi. Ez nem vicc. hanem valóság. Valóban pipává válik. Ez az azonosulás. És ehhez nem kell hasis, vagy ópium. Nézzék az embereket az üzletekben, színházakban, vendéglőkben; vagy figyeljék meg, hogyan azonosulnak a szavakkal, mikor vitatkoznak valamin, vagy bizonyítani akarnak valamit, különösen olyasmit, amihez nem értenek.”
– P. D. Ouspensky

Vannak olyan emberek, akiket „erős személyiség”-nek tartanak. Ám ennek a tanításnak a szempontjából az erős személyiség súlyos gyengeség. Az ilyen emberek ragaszkodnak a jogaikhoz. Biztosak a véleményükben mindennel kapcsolatban. Biztosak benne, hogy tudják, mi a jó és mi a rossz, és erős benyomást tudnak tenni, amíg a dolgok úgy alakulnak, ahogyan ők azt elvárják. Ám amikor a dolgok másképp alakulnak, összeomlanak, mert nincs bennük semmi valódi. Nincs bennük hajlékonyság, nincs igazi intelligenciájuk, nem képesek változó körülményekhez alkalmazkodni. Ugyanakkor látszólag gyenge emberek nemritkán sokkal erősebbnek bizonyulnak, mint ezek az „erős személyiségek”, akik nem látják, mekkora felépítményt hordoznak magukon, ami egyáltalán nem is azonos velük.
– Maurice Nicoll

„Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb.”
– Lukács evangéliuma, 9,48

Szeretni valakit annyi, mint úgy látni, ahogyan őt Isten elgondolta.
– Dosztojevszkij

„Aki ma gondolatot vet,
Holnap tettet arat,
Holnapután a megszokást,
Aztán a jellemet,
S végül a maga sorsát.
Ezért kell meggondolnunk,
Hogy mit vetünk ma,
S tudnunk kell
– ma! –,
Hogy a sorsunkat egyszer
A kezünkbe adták.”
– Gottfried Keller

Csak akkor személy, amikor a transzcendencia felől személyesül meg: a transzcendencia felszólításának hangjával átitatva és betöltve. A transzcendencia felszólítását a lelkiismeretben hallja meg.
– Viktor Frankl

Az öntranszcendencia azt jelenti, hogy az ember élete nem önmaga körül forog. Az emberlét valami olyanra utal, ami nem önmaga.
– Viktor Frankl