„Az önmagunkon való munka célja, hogy felébressze bennünk a lelkiismeretet. A lelkiismeret olyan állapot, amelyben az ember semmit sem rejthet el önmaga elől. Ezt az állapotot ki kell fejlesztenie. A lelkiismeret és a tudatosság fejlődése egymással párhuzamosan és egyidejűleg történik.
Azt nem mondhatjuk, hogy nincs lelkiismeretünk, tehát nem valami olyasminek a kifejlesztéséről van szó, ami hiányzik belőlünk. Csakhogy az életben a lelkiismeret a színfalak mögé szorul, nagyon mélyen el van temetve bennünk, és alszik. A hétköznapi életben is fölébredhet egy pillanatra, olyankor viszont mindig szenvedést okoz, mert nagyon kellemetlen tapasztalat szembesülnünk az igazsággal önmagunkról.”
– P. D. Ouspensky

„Minden kornak megvan a maga neurózisa – és minden kornak szüksége van saját pszichoterápiára. Valóban ma már nem szexuális frusztrációval állunk szemben, miként Freud idejében, hanem egy egzisztenciális frusztrációval. Napjaink tipikus páciense nem kisebbrendűségi érzéstől szenved, mint Adler idejében, hanem egy mérhetetlen értelmetlenségi érzéstől, mely ürességérzéssel társul – s emiatt beszélek én egzisztenciális vákuumról.”
– Viktor E. Frankl

„Az embert nem a dolgok, hanem a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja.”

– Epiktétosz

 

Az élet az a játék, amit el kell kezdenünk játszani, mielőtt megtanulnánk a szabályokat.

– Rainer Maria Rilke

A teremtést nem olyasminek kell tekinteni, ami egyszer megtörtént, hanem örökös folyamatnak, valaminek, ami örökké megújul és újra végbemegy, de mindig más formában. Semmi teremtett dolog nem pontos hasonmása egy másiknak, mindegyik teremtés örök és egyedüli a maga módján.
– Martin Buber

Mindenki elveszett, aki nincs a helyén.
Honnan tudhatnám én – mondhatná valaki: helyemen vagyok-e vagy sem?

Aki nincs a helyén, az feszült, kapkodó, elesett, zavart, kedvetlen, keserű, depressziós. Mondhatnám így is: ideges. Ideges, mert nem találja a helyét. Olyan, mint a fészkét vesztett fecske, ide-oda rebben, csivitel, cikázik nyugtalanul.

Ha van valami közös jellemzője a XX. század emberének, akkor ez: nem találja a helyét. Szüntelenül azt hiszi, máshol vagy mással, vagy másként jobb volna. Úgy forgatja az életét, mint lázas beteg a párnáját, pedig a láz nem a párnában van, hanem őbenne.

Most Isten Lelke keres bennünket: hogy amíg magunkra és Atyánkra ismerünk: hazataláljunk, és békességre jussunk Nála.

– Dr. Gyökössy Endre

„Ha Isten nem létezik, és te mégis hittél benne – akkor sem veszítettél semmit.
Ám, ha Ő létezik, és te nem hiszed, mindent elveszítettél!”

– Blaise Pascal

Az ember nagy bűne nem az, hogy vétkezik. A kísértés nagyon erős, ő pedig nagyon gyönge. az, hogy minden pillanatban Istenhez fordulhatna, de nem teszi.

– Martin Buber