Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt.

Egyszer csak megszólalt az indián: – Hallok egy tücsköt.

– Az nem lehet – mondta a barátja. – Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?

– Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!

– Ez őrültség! – mondta a barátja.

Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt.

A barátja álla leesett. – Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van.

– Nem – válaszolt a bennszülött -, az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.

– Ez lehetetlen, én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!

– Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom. Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette őket. Harmincméteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon az érme, ami leesett, nem az övék-e. – Látod már, mire gondoltam? Az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.

– Forrás: internet: mosolyorszag.qwqw.hu