ki vagyok én?

Van még valami…

Mi a legfontosabb az életben? Ha olyasvalakit kérdezel, aki éhezik, azt feleli majd, hogy az ennivaló. Ha olyasvalakit kérdezel, aki fázik, azt feleli majd: a meleg. Ha pedig ahhoz fordulsz kérdéseddel, aki magányosnak, elhagyatottnak érzi magát, azt a választ fogod kapni: az emberek társasága. No és ha kielégítettük mindezen igényeket, akad-e még valami, amire mindannyiunknak szüksége van? A filozófusok szerint igen. Ők úgy vélik, hogy nemcsak kenyéren él az ember. Persze hogy létfontosságú az élelem. A szeretet és a gondoskodás is nélkülözhetetlen. Csakhogy van még valami, ami életünkhöz feltétlenül szükséges. És ez nem más, mint hogy tisztában legyünk azzal, kik is vagyunk valójában és miért élünk.

– Jostein Gaarder

Mit csinálok?

A buddhizmus szerint nem az a fontos, ki vagyok, hanem, hogy mit csinálok? Nem azt kutatjuk, hogy a jelenségek micsodák, hanem hogy mi történik velük? A jelenségek és mi magunk is sokkal inkább folyamatok vagyunk, semmint valamiféle változatlan „dolog” vagy „lélek”. Ezért az olyasfajta önvizsgálat, hogy: „Ki vagyok? Mi vagyok?” kártékony és félrevezető, mert csak a nem létező önmagunkat címkézzük. Az igazi kérdés ez: „Mivé válhatnék? Mihez kezdhetnék értelmes módon az életemmel?”

– Pressing Lajos Lílávadzsra: Tanítások a tudat természetéről

Lencsevégre kapva

– Szerintetek melyik a legfontosabb vallási kérdés? – kérdezte egy nap a Mester.
Sok feleletet kapott:
– Van-e Isten?
– Ki az Isten?
– Hogyan juthatunk el Istenhez?
– Van-e élet a halál után?
– Nem – mondta a Mester –, a legfontosabb kérdés a következő: ki vagyok én?
A tanítványok jobban megértették, hogy mire utalt, amikor fültanúi voltak a Mester és egy prédikátor beszélgetésének.
– Szerinted, ha meghalsz, akkor a lelked a mennybe megy?
– Igen – válaszolt a prédikátor.
– És a tested a sírba kerül?
– Igen.
– És, ha szabad kérdeznem, te hol leszel?

– Anthony de Mello: A csend szava