A Mester vándorútra indult az egyik tanítványával. A falu szélén belefutottak a kormányzóba, aki azt hitte, hogy a falu nevében jöttek őt köszönteni.
– Igazán nem kellett volna, hogy zavartassátok magatokat a köszöntésemmel.
– Téved, fenség – mondta a tanítvány. – Mi vándorúton vagyunk. De ha tudtuk volna, hogy jön, még nagyobb gonddal készültünk volna köszöntésére.
A Mester nem szólt egy szót sem. Estefelé azt mondta:
– Miért kellett neki megmondanod, hogy nem őt jöttünk köszönteni. Nem láttad, hogy mennyire zavarba jött?
– Ha nem mondtuk volna meg az igazat, nem vétkeztünk volna avval, hogy becsaptuk őt?
– Nem mi csaptuk volna be – mondta a Mester. – Ő csapta volna be saját magát.

– Anthony de Mello: A csend szava