„A valóban jelentékeny ember bármiről is gondolkozzék, alapjában véve mindig  önmagáról gondolkozik.”

– Otto Weiniger

„A buta véletlenség világteremtő erejét hinni nem tartom emberi értelmemhez méltónak. A mindenségben lehetetlen nem látnom az erőt, az erőben a rendet, a rendben az Elmét.”

– Gárdonyi Géza: Hallatlan kíváncsiság, Balzsam egy sebre című fejezet

„Ember” – ez büszkén hangzik, de meg kell magunktól kérdezni, miféle emberről van szó? Biztosan nem arról az emberről, akit semmiségek felingerelnek, aki kicsinyes ügyekre fordítja figyelmét, és aki hagyja belekeveredni magát mindenbe, ami körülveszi. Hogy joga legyen embernek hívnia magát, ahhoz embernek is kell lennie, és „embernek lenni” csak az önismereten és az önmagunkon való munkán keresztül érhető el; azon az úton, amit az önismeret mutat meg.

– G. I. Gurdjieff

„Egy ember egyedül semmit sem tud tenni, semmit sem tud elérni. De egy csoport igazi vezetővel már többet tud tenni. Egy csoportnyi ember megteheti azt, amire egy ember sohasem képes.”

„Ön nem látja saját helyzetét. Börtönben van. Ha józan ember, csak azt kívánhatja, hogy megszökhessen. De senki sem szökhet meg a börtönből azok segítsége nélkül, akik már megszöktek. Csak ők tudják megmondani, hogyan lehet megszökni, szerszámokat, reszelőket küldeni, vagy akármit, amire szükség lehet. De egy fogoly egyedül nem tudja megtalálni ezeket az embereket, vagy érintkezésbe lépni velük.”

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, amely Istentől származik.”

– Máté evangéliuma 4,4

„Korunk alapvetően tragikus, ezért nem vagyunk hajladóak tragikusnak tekinteni.”

– David Herbert Lawrence

A régi embernek, az égi embernek
nem csak egy módjában állt, de több módja is volt arra,
hogy megtalálja a megfelelő módot, hogy tudatát rendszeresen és módszeresen módosítsa (ékesítse).
Ilyen „módosítószerek” voltak számára: a böjt, a virrasztás, az ima, a szent ének és tánc, a szentírások olvasása és hallgatása valamint a szentekkel való társulás.
A régi módok mára eltűnőben, és a mód, ahogy a modern ember a „szer”-ekkel  bánik, meg is látszik tudatán.

A „szer” régi jelentése: kapcsolat, összefűz, rend
Így a régi, égi-rendes-ember (tudat) módosító szerei a régivel az Égivel kapcsolták Őt össze.

„A törvényben minden szónak mélyebb értelme és rejtett titka van; amit a törvény elbeszél, az csak a törvény köntöse, és jaj annak, aki a köntöst tekinti a lényegnek magának.”

– Sefer ha-Zóhar